Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban / 3–32. o.

7 Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban politikai pártokra, mozgalmakra, egyesületekre, szervezetekre vonatkozó iratok. (A közép mint kutatási korlátozás kimaradt, az osztályharcos szemléletben csak bal- és jobboldal létezett — H. V.) Az 1938. január 1-je után keletkezett iratok közül kutatási korlátozás alá esett többek közt a külügyekkel kapcsolatos iratok széles köre, az elhurcolt, elkobzott vagyonokra vonatkozó iratok, a Zsidó Vagyon Kormánybiztosság iratai, az államosított külföldi érdekeltségű vállalatok iratai, az állam elleni és politikai jellegű bűnügyek iratai. Az utolsó korlátozási kategóriát az 1944. szeptember 30. után keletkezett iratok jelentették, amelyek közül a Belügyminisztérium, Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium iratai széles körben érintettek voltak, az 1945 utáni kitelepítésekre, lakosságcserére vonatkozó iratok, „az 1956-os ellenforradalmi cselekményekre vonatkozó iratok", a hadifogoly ügyek iratai, Varsói Szerződés, KGST nem publikált iratai, a népbírósági iratok, az Igazságügyi Minisztérium teljes iratanyaga. Kutatási korlátozás alá estek a „Magyarország és a külállamok közt fennálló, különösen jelentős értékelésekben summázott tudományos és kulturális kapcsolatok iratai" és tovább folytathatnám a felsorolást. A titkos ügykezelés iratain túl (melyeket a kutatás elől teljesen elzártak) összesen 56 tárgykörre terjedt ki korlátozás, és ez már jelentős iratmennyiséget eredményezett. A kutatási korlátozás alá eső iratok kutatását magyar állampolgár az illetékes szervtől beszerzett, névre szóló engedély birtokában végezhette, de még így is csak akkor, ha a levéltárnak írásos nyilatkozatot adott arról, hogy publikálni a kutatott iratokból csak az illetékes szerv előzetes jóváhagyásával fog, akkor is úgy, hogy kéziratát megjelentetés előtt bemutatja. Az irat bármilyen reprodukálása szintén egyedi engedélyhez kötött volt. A rendelkezés magyar állampolgárok közt is különbséget tett: a kutatással hivatásszerűen vagy hivatalból foglalkozó magyar állampolgárok könnyítéseket kaptak, részükre egy szűkített lista tartalmazta a korlátozásokat. Ilyen esetekben a szűkített listán nem lévő iratoknál — ez az 56-ból 19 tárgykört érintett — a levéltár vezetője saját hatáskörben adhatott ki kutatási engedélyt, „az államérdek és a jogos magánérdek mindenkori védelmére kötelezetten." Ez utóbbi tartalmát a rendelkezés pontosan nem fogalmazza meg. Meghatározta ugyanakkor a kutatással hivatásszerűen, illetve hivatalból foglalkozók körét, akik a kutatóintézetek, levéltárak, múzeumok, könyvtárak, felsőoktatási intézmények tudományos beosztású dolgozói, valamint az akadémiai fokozattal rendelkezők és aspiránsok közül kerültek ki. A külföldi kutató továbbra is „megkülönböztetést élvezett". A magyar állampolgárok részére korlátozás alá eső, de engedéllyel azért kutatható 56 említett tárgykör iratánál, valamint az 1944. szeptember 30. után keletkezett iratokban a kutatást külföldi kutatónak a rendelkezés kategorikusan megtiltotta.

11 Államközi egyezmény keretében érkező kutató az 1944. szeptember 30. előtt keletkezett iratokban kutathatott, de a magánúton érkező külföldi kutató már csak az 1918. január 1-je előtt keletkezettekben. A külföldi kutatók közül az ún. „baráti", szocialista országokból érkező kutatók előnyösebb helyzetben voltak „nyugati" társaiknál, ami a rendszer mindennapjaiból eredt, hisz a rendelkezés konkrétan nem írta elő. " Egy kiskaput mégis hagyva: a tilalom alól indokolt esetben a kulturális miniszter— a külügyminiszter és az iratképzö szerv felügyeletét ellátó miniszter meghallgatása után — még a külföldi kutató megérkezése előtt, felmentést adhatott. Elképzelhető, mekkora adminisztrációt mozgatott meg egyetlen külföldi kutatási eset.