Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai a 16. században / 59–103. o.
61 Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai pénzügy igazgatási rendszer volt. amely csupán a Jagellók által támasztott, nem túl magas követelményeknek felelt meg. Az uralkodói magánjövedelmek és a kincstári jövedelmek kettéválasztására már Mohács előtt történt kísérlet. Ennek folyományaként Hunyadi Mátyás a budai udvarbíró {provisor) alá rendelte a királyi magánbirtokokat, valamint az Alföld középső részén külön szabadságjogokkal élő jászokat és a kunokat. 7 Ezzel olyan jövedelmekre tett szert, amelyek kezelésébe a rendeknek semmilyen beleszólásuk nem volt. A Jagellók alatt a rendek általános előretörése figyelhető meg a pénzügyigazgatás területén is, így pl. a hadiadó beszedésére a rendek időnként országos kincstartókat választottak. A rendek szerepe az állami jövedelmek, de elsősorban a hadiadó kezelése területén egyre növekedett, és a Mohácsot megelőző évtizedekben kialakult egyfajta rendi pénzügyigazgatási rendszer is. 8 A befolyt állami jövedelmek nagyságára vonatkozóan igen kevés adattal rendelkezünk, mivel számadások a Jagelló-korig nem maradtak fenn. Az azt megelőző időszakra, így Hunyadi Mátyás idejére vonatkozóan is, csupán különféle — elsősorban követjelentésekre és részadatokra alapozott — becslések állnak rendelkezésre. 9 Ezek szerint Mátyás az 1470-80-as években több mint 600 000 arany Ft felett rendelkezhetett. 10 Legjelentősebb bevételi forrása a jobbágyok által fizetett és igen gyakran szedett hadiadóból származott (49-61%), a második legfontosabb bevételi forrás pedig a só volt (I 1-13%). Utána következnek a bánya- és pénzverökamarák (8-9%) és a külkereskedelmi vámok (harmincad és a huszad) (7-8%). Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a már jelentősen megfogyatkozott koronabirtokokból is viszonylag jelentős bevételei származtak az uralkodónak (7-8%). A magyarországi városfejlődés viszonylagos fejletlenségét mutatja a városokból származó bevételek alacsony volta (3%). Hozzá kell tennünk, nem kizárt, hogy Mátyás jövedelmei uralma vége felé — különösen Bécs és Alsó-Ausztria elfoglalása után — elérték a 800-900 000 Ft-ot is. Ez az összeg már a korabeli Burgundia, Anglia KUBINYI ANDRÁS: A budai vár udvarbírói hivatala 1458-1541, LK, 35. (1964) 1. sz. 67-96. A budai udvarbíró hivatalával az osztrák tartományokban müködö és a főherceg magánuradalmait igazgató Vizedoni hivatala állítható párh uzamba. Vö.: BRUNNER, OTTÓ: Das Archív der Nicdcrösterreichischen Kammer und des Vizedoms in Österreichs unler der Enns und seine Bedeutung tür die Landesgesehichte. Jahrbuch fiir Landeskunde von Niederösterreich und Wien, 29. (1944-48) 144-151.; PlíRGER, RlCHARD: Vizedom. llistorisches Lexikon Wien. 5. Bd. R-Z. Szerk.: CZElk!-. FÉLIX. Wien, 1997. 547. BÓNIS GY.: Standisches Finanzwesen, i. m. K.UBINY1 A.: A Mátyás-kori államszervezet, i. m. I 15-116.; BAK. J., M: Monarchie im WellentaL i. m. 359.; FüGEDl ERIK: Mátyás király jövedelme 1475-ben. Századok, 116. (1982) 3. sz. 486^488. A tanulmányban szereplő összegeket a korszakban használatos számítási pénzben adom meg, amely az 1467 óta állandó értékű, 100 dénárból álló magyar Ft-ból alakult ki. Ugyan a magyar aranyforint (amit egyre inkább dukátként említenek) mindvégig változatlan aranytarlalmú (3,52 gr) volt, addig a váltópénzek, többek között a dénár értéke inflálódott. Ennek ellenére a kamarai iratokban és a számadáskönyvekben az un. 100 dénárból álló magyar kamarai Ft-ot használták, tekintet nélkül az éppen aktuális forint-dénár átváltási kurzusra, amely a 16. század közepén 150-160 dénár körül volt. Ugyanakkor a birodalmi központi kormányszervek számítási pénze a rajnai (vagy régi szóhasználattal: rénes) Ft volt. Átváltási értékek: I magyar (kamarai) Ft = 100 magyar dénár (den) = 75 krajcár (kr), 1 rajnai aranyforint a 16. század közepéig = 60 krajcár = 240 bécsi dénár, ezt követően 60 krajcár értékű számítási pénz. I rajnai Ft = 80 magyar den. Vö.: HUSZÁR LAJOS: Habsburg-házi királyok pénzei. 1526-1657. Bp., 1975. (Corpus Numorum Hungáriáé. Magyar Egyetemes Éremtár, III.) 43-49.
