Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai a 16. században / 59–103. o.

62 Közlemények vagy Franciaország jövedelmeivel is összemérhető.

11 Ezeket a nemzetközi viszonylatban is jelentős bevételeket Hunyadi Mátyás csak kemény pénzügy- és adópolitikával tudta elérni, utódai viszont már képtelenek voltak előteremteni. A Jagelló-korszakból (1490-1526) három kincstartói kimutatás, számadás maradt fenn: 1.) az 1494-95. évi, amely 1494. január végétől 1495 végéig terjed, és a bevételeket és a kiadásokat is magába foglalja, 2.) az 1525. évi, amely fél év, és 3.) az 1526. évi, amely csupán egy hónap kiadásait tartalmazza (a bevételek ezekben nem szerepelnek).

12 Ezen számadások közül vizsgálati szempontunkból lényegében csak az 1494-95. évi alkalmas történeti statisztikai elemzésre. A királyi jövedelmeknek a Jagellók alatt történt drámai visszaesését jól szemlélteti ez a közel két év bevételeit tartalmazó kimutatás, amely szerint II. Ulászló bevételei éves átlagban aligha haladhatták meg a 160 000 Ft-ot, azaz a Hunyadi Mátyás uralkodása alatt feltételezett 600 000 Ft negyedét! II. Ulászló bevételeinek döntő része a rendkívüli adóból, azaz a hadiadóból származott. A megyékből származó hadiadó tette ki a kincstári bevételek 3/4 részét, és amennyiben hozzászámítjuk a szabad királyi városokra és a szászokra az évi rendes adójukon felül kivetett taxát, akkor ez az arány eléri a 90%-ot. A Mátyás alatt komoly jövedelmi forrást jelentő külkereskedelmi vámok (huszad és harmincad) bevételei 2%-ra, míg a só- és bányakamarák bevételei 2,5%-ra estek vissza. Az óriási visszaesés oka a királyi jövedelmek jelentős részének a Jagelló uralkodók által történt elzálogosítása, illetve a főurak részére történő átengedése volt.

1

' Az uralkodói bevételek rohamos csökkenése szétzilálta az államháztartást. A fő problémákon még a nevezetes, 1521. évi pénzdevalváció sem tudott segíteni, sőt az még nagyobb pénzügyi káoszt okozott.

14 A kiadásokra szintén az 1494-95. évi számadások alapján nyerhetünk betekintést. Eszerint a legjelentősebb tételt, 32,7%-ot a kormányzati kiadások, azaz az országbárók, főpapok, királyi tanácsosok, titkárok, aulicusok, követek, futárok javadalmai, valamint a kegydíjak, jutalmak, ajándékok tették ki. Közel ekkora költséget, mintegy 32%-ot jelentettek a katonai kiadások, a végvárak fenntartása, valamint a dunai naszádosok, a mezei hadak és a végváriak fizetései. A harmadik csoportba sorolhatjuk a már akkor is jelentős összeget kitevő tartozások törlesztésére kifizetett összegeket (13,1%). Ezt követik az udvartartás költségei (12,4%), majd pedig a gazdasági kiadások, azaz a só- és ércbányászat és az egyházi tized bérletének költségei (9,6%). A kiadások több mint 25 000 Ft-tal, mintegy 8%-aI haladták meg a bevételeket.

15 BAK, J. M.: Monarchie im Weltental, i. m. 360.; FÜGÉD! E.: Mátyás király jövedelme, i. m. 506.; KUBINYI ANDRÁS: Mátyás király. Bp., 2001. (Tudomány — Egyetem. Történeti életrajzok.) 61. Az 1494-95. évi számadás kiadása: ENGEL, JOHANNCKRISTIAN: Fortsetzungder allgemeinen Welthistorie. 49. Teil. Halle, 1797. 17-187. Az 1525. évi számadás kiadása: UŐ: Fragmentum libri rationarii super erogationibus aulae regis Hungáriáé Ludovici II. de anno 1526.; UÖ: Momtmenta Ungarica. Wien, 1809. 185-236. Az 1526. évi számadás kiadása: FRAKNÓ1 VILMOS: II. Lajos számadási könyve. Magyar Történelmi Tár, 22. köt. Bp., 1875. 45-236. 13 FÓGEL JÓZSEF: //. Ulászló udvartartása (1490-1516). Bp., 1913. 13-20.; KUBINYI ANDRÁS: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlala. Századok, 128. (1994) 2. sz. 30-31. 14 HERMANN ZSUZSA L.: Államháztartás és a pénz ériéke a Mohács előtti Magyarországon. Megjegyzések Thurzó Elek költségvetési előirányzatához. Századok, 19. (1975) 2. sz. 301-336. Az 1494-95. évi kincstartói számadás történeti-statisztikai szempontú rövid összegzését 1. EMBER GYŐZŐ: A magyar királyi kamara pénzbeli bevételei és kiadása 1555-1562. Századok, 116. (1982) 3. sz. 524-525.