Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban / 3–32. o.

5 Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban levéltárvezetői engedélyhez kötötte. A tvr. rendelkezései alapján az '50-es évek első felében a levéltárak szinte teljes körűen átvették az 1945 előtti közigazgatásban keletkezett iratokat, sőt az állami kezelésbe vételek után a bankok, üzemek levéltárinak minősített iratait is. A támogatott kutatások ebben az időszakban szinte kizárólag a tőkés rendszer negatívumainak, ezzel egyidejűleg a marxista-leninista (sztálinista) rend pozitívumainak bemutatását célozták. Ennek érdekében a LOK 1953. évi rendelkezése szerint a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Munkásmozgalmi Intézet írásbeli meghatalmazással rendelkező kutatói az 1945. január 1-je után keletkezett iratokban is kutathattak, a saját személyükre vonatkozó iratok kivételével. Az ilyen közérdekűnek minősített kutatásokat a levéltárak vezetőinek kellett engedélyezni, magánszemélyek kutatásaira azonban nem volt mód. Az államtitok fokozottabb védelméről intézkedő 1955. évi minisztertanácsi rendelet az 1944 utáni iratanyagot zárt anyagként, „fokozott körültekintéssel és éberséggel" kezelendőnek nyilvánította, amelyre tudományos kutatási engedélyt a LOK adott ki. Magánszemélyek továbbra sem kutathattak szabadon. Az 1945 előtt keletkezett iratok kutatása sem volt akadálymentes. A minisztériumok általában teljes korlátozásokat érvényesíttettek, adott időponttól kezdve. így a Külügyminisztérium, a Belügyminisztérium iratainak 1919. augusztus 1. utáni részére csak különleges esetben adtak ki kutatási engedélyt.

6 Külföldi kutató csak az 1918 előtti iratokban kutathatott a Külügyminisztérium hozzájárulásával, bár az '50-es években külföldi vendég ritkán fordult meg a levéltárakban. A családtörténeti kutatások aránya 5% alá esett vissza, a „marxista-leninista történetírás új útjai és vizsgálódásai" kerültek előtérbe.

7 A kutatás kevesek előjoga volt, szabályozása egyedi mérlegelésen és döntéseken lapult. Az I970-es évek elejéig az említett szabályok határozták meg a levéltári kutatásokat. Ekkor a levéltárügyet újra szabályozta a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. törvényerejű rendelet (Ltvr.) Az Ltvr. megalkotásakor a jogalkotó szakított azzal a korábbi elvvel, hogy a kutatási szabályok alapelveit a fő levéltári jogszabályban szerepeltesse. Az Ltvr. végrehajtási rendelete kimondta, hogy a kutatás szabályait a művelődésügyi miniszter állapítja meg és hogy „az állami szervek levéltári őrizetbe adott iratanyagában a kutatást a felügyeletet gyakorló miniszter a művelődésügyi miniszterrel egyetértésben, egyéb szervek levéltári őrizetbe adott iratanyagában pedig a művelődésügyi miniszter — az illetékes országos szerv meghallgatása után — saját hatáskörében korlátozhatja." A művelődésügyi miniszter 1970. évi rendelete

8 alapján az állami szervek 1938. január 1-je után keletkezett levéltári anyagaiban a felügyeletet gyakorló miniszter a művelődésügyi miniszterrel egyetértésben egyes ügykörök iratainak kutatását megtilthatta ill. f> „Komoly tudományos munka elkészítéséhez, valamely tudományos szervtől" kapott támogatás esetén vagy ha a „kutatás politikai szempontból fontos" volt. LAKOS JÁNOS: A levéltári kutatási korlátozások elvei. Levéltári Szemle, 39.(1989) 2. sz. 2-13. A tanulmány az 1945-1989 közti kutatási korlátozásokat, előírásokat részletesen ismerteti. 7 BARACZKA ISTVÁNNÉ: AZ Országos Levéltár kutatótermének tíz éve. Levéltári Híradó, 6. (1956) 2-3. sz. 87-92. 8 16/1970. (XI.29.) MM sz. rendelet a levéltári anyag bejelentéséről, a védett levéltári anyagról és a szaklevéltárakról