Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - IRODALOM - Németh János: Buda város jogkönyve. Közreadja: Blazovich László / 308–312. o.

310 Irodalom kíméli meg —, hazai és nyugati jogi párhuzamokat ad és bemutatja a szóban forgó középkori jogi intézményeket (pl. tudománylevél, végrendelkezés stb.). A jogkönyv fordítása elismerésre méltó teljesítmény. A fordításhoz szükséges jogi, jogtörténeti és nyelvi-nyelvészeti jártasság most találkozott először a szerző és a fordító személyében. A középkori Magyarország német nyelvemlékei közül ez az első hosszabb terjedelmű, amit magyarra fordítottak (Mollay Helene Kottannerin-fordítá&a is csak közepes terjedelmű). Ezért a követendő fordításmódszertani elveket is a szerzőknek kellett meghatározniuk. A jogkönyv nyelve a mai némettől eltérő sajátosságokkal rendelkezik. Valószínűleg közel áll a beszélt nyelvhez, éppen ezért sokszor fordulnak elő ismétlések. A jelzői-, határozói-, birtokviszonyokat a főnévi csoport bővítése helyett sok esetben inkább mellékmondatokkal fejezi ki. A mondatkeret lényegesen kevesebb elemet képes felvenni, mint a mai németben, ezért sokszor fordul elő a főnévi csoport hátravetése. Egy-egy szó többértelműsége, vagy a hasonértelmű megjelölések néha problematikusak. A szavak bővelkednek grafémikus változatokban, ezáltal nem mindig ismerhetők fel egyszerűen, ráadásul a determináns és a mellette álló melléknév kaphatnak egyaránt erős vagy gyenge esetvégzödést. A jogkönyv nyelve sok elliptikus szerkezetet, nem egyszerűen felderíthető visszautalást, pleonazmust tartalmaz, központozása hiányos. Mindezt a mai német szerkezetétől sokszor eltérő szintaxissal teszi. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy egy tükörfordítás az adott fordulatok, szintaktikai szerkezetek megtartásával érthetetlenséghez vagy zavarossághoz vezethet. A fordítás első lépése tehát eldönteni, milyen mértékben tartsuk magunkat az eredeti szöveghez, és milyen esetekben térjünk el attól, egészítsük ki, pontosítsuk. A fordítás láthatóan azt az elvet követi, hogy a magyar szöveg érthető legyen az olvasó számára, és a cikkelyek tartalmát pontosan visszaadja. Éppen ezért néha kihagy szavakat, melyek a német szövegben például olyan szóismétlések, amik abból adódnak, hogy a szöveg közel áll a beszélt nyelvhez. Ilyen található a 154., 159., 160. cikkelyekben és még sok helyen. Ahol pedig szükséges, ott a fordítás hozzátesz az eredeti szöveghez. A 356. cikkely a „was anders geschech, das sehol nicht pestendig seyrí" mondatot így fordítja: „ha ez másként történik, az ítéletnek nincs jogi érvénye'". Az ítélet szó behelyezésével egyértelművé teszi a szövegkörnyezetből kideríthető, de expliciten meg nem jelenő tartalmat. Mivel az ilyen hozzátételeknél sokszor szükséges terminológiai pontosításokról van szó, ez legitimálja az eljárást. A jogkönyvben előforduló pleonazmusokat szükség esetén a fordító sokszor eliminálja, így pl. a 189., 291. cikkelyekben („schicken ader senden" fordítása: küldjék). A jelzői, határozói kapcsolatokat kifejező bonyolult alárendeléseket — ahol szükséges — többnyire következetesen feloldja. A fordító talán legnehezebb feladata a jogkönyv terminológiájának megfelelő viszszaadása volt. A nagy mennyiségű terminus egy részének e fordítás adja az első magyarítását. Míg bizonyos terminusok értelmezését (pl. Ingesind = bérlakó, §. 318) segíti az utána álló cikkely, sok terminus csak a regiszterben, vagy legfeljebb a cikkely nélkül álló artikuluscímben szerepel (pl. a különböző ütések és sebek, vagy a trágyagödör — utóbbi §• 350). Több terminus fordul elő különböző jelentésekkel, amiket a fordítás a szövegkörnyezet alapján — jó érzékkel — eltérően ad vissza. Ezek többnyire jogi szempontból