Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - IRODALOM - Németh János: Buda város jogkönyve. Közreadja: Blazovich László / 308–312. o.
Irodalom 311 lényeges kifejezések, pl. erb — ami jelenthet vagyont, tulajdont, házat, ingatlant és örökséget is, sőt a geerbt jelző a „tisztességes" polgárokat is jelölheti. A jogkönyv terminusainak szó szerinti fordítása a mai olvasó számára nem mindig teszi egyértelművé, mire vonatkozik (még ha az adott kifejezés a korabeli Budán egyértelműen jelölt is valamit). Ilyenkor a fordító elvégzi a szükséges pontosítást; pl. §. 165ben a richteri országbíróként adja vissza. Az ipari termékek, árucikkek magyarítását gondos utánajárás előzte meg. A terminológia pontos visszaadására való törekvés eredménye a chirografált levél (50. §.) és a petschaft pfennig kifejezések is elözö azonban visszaadható a jogkönyv szóhasználatával ábécés levélként, is, utóbbi pedig lefordítható pecsét pfennigként. A kevés vitatható terminushasználat egyike a müttel pegk kifejezés, melyet a szerzők a mütscheh' pegk-ke\ azonosítanak, ami zsemlepék — mindazonáltal a terminust rendszerint kenyérpékként adják vissza. A két terminus azonosítása itt indokolatlan, és a középnémet i:ü grafémamegfeleléssel (és középnémet elemek még Lyc első kezénél is találhatók) a kifejezés értelmezhető „mittelpegk"ként (és referenciájának megfelelően helytálló a kenyérpék fordítás), ami azt is megmagyarázza, hogy a müttel pegk nem zsemlét, hanem kenyeret sütött. Néhol a fordító hozzátesz az eredeti szöveghez akkor is, ha a szöveg a toldás nélkül is értelmezhető. 113. cikkely bevezetését („Vernagelt der hufsmid ainem statman sein pferdt") így írja: „Ha a patkolókovács nem jól patkolja meg egy polgár lovát, és a ló emiatt lesántuF; ugyanitt később „das pfert" = „a beteg állatot" szükségtelen betoldások, amelyek azonban a cikkely tartalmát nem módosítják. A kontextusból ugyanis egyértelműen kiderül, hogy a rossz patkolás miatt a ló megbetegedett. Hasonló fölösleges hozzátétel a „Wen das nyrnant vorseczt, es sey dan gestolen aber geraubet" fordításában: „Minthogy ezeket senki nem zálogosíthatja el, amennyiben kikerülnek a templomból, olyanok, mintha lopták vagy rabolták volna őket" (197. §). A 2. §-ben „Bármennyire is keresztényi tiszteletet ígérnek nekí a keresztények szájukkal" a „Wie wol er christen vor Iehen mit dem mund" fordítása. Ez a bonyolult fordítás elkerülhető, ha tekintetbe vesszük, hogy a vor Iehen ige vonzata tárgyeset {christen). A fordítás tehát például így adható meg: „bár szájukkal vallják Krisztust". Fenti két példa a fordító szövegértelmezésének megfelelően enged eltérő fordításokat. A fordító sok esetben azért tesz hozzá a szöveghez, hogy explikálja a mondattartalmat. A hozzátételeket éppen ezért helytelennek ítélni nem lehet. A mai némettől eltérő nyelvű jogkönyv fordításában néha megmaradnak az eredeti szerkezetek, kifejezések, ami nem mindig szerencsés. A 32. §-ben idegennek tűnik az „és megválasztva mutassák be nekünk őt". A gerundiális szerkezetet a magyarban mellékmondattal írjuk körül. Szükségtelen megtartani a német mondatkeretböl történő kizárását is (Ausklammerung), nem utolsó sorban azért, mert a mondatkeret a mai németben már képes felvenni a koraújfelnémetben még kizárt mondatrészeket (pl. 3. §). A fordítás szövegét néhol magyartalannak érezhetjük, főként a jogkönyv első részében. Ez elsősorban a német szöveghez való ragaszkodásból adódik. A kimondva e szavakat helyett megfelelő lenne az e szavakkal ('.§), a valódi igazmondással az őszintén szinonimája (67. §). E példákon túl azonban egész mondatok érezhetők nehézkesnek, többek között az 1., 3.,32., 219. §-okban és a prológusban. Az ilyen szövegrészek, a betoldások, az eredeti szerkezetek megőrzése sokszor azzal magyarázhatók, hogy a fordító megpróbálta érthetővé tenni azt a szöveget, amelynek különösen az eleje egyébként is nehézkes nyelvezetű — és ez összefügghet azzal, hogy a