Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Fazekas Csaba: A Konzervatív Párt 1847. március 15-i értekezlete / 257–268. o.

258 Forrásközlések hetőek a történeti kutatás számára/ valami miatt azonban ebből a sorozatból is kimaradt — talán terjedelmessége miatt — a konzervatívok 1847. március 15-i értekezletéről készült körlevél. Közzétételével

4 ezt a hiányosságot kívánjuk pótolni, úgy véljük, enélkül a Konzervatív Párt történetének dokumentálása aligha tekinthető teljesnek. A reformkor pártalakulásait elemző szakirodalomban is alig találkozunk az értekezlet említésével," legfeljebb olyan rövid megfogalmazás bukkan fel. hogy „a Konzervatív Párt gyűlése módosítja 1846. november 14-i programját''

6 stb. Ez utóbbi megfogalmazás ráadásul túlzásnak is tűnik. Programmódosítás szándékáról ugyanis aligha beszélhetünk, legfeljebb arról, hogy külön is kinyilvánították: hajlandóak együttműködni az ellenzékkel, amennyiben az számukra elfogadható módon politizál. Ennek kimondására egyébként nyilván csak népszerüségnövelési, taktikai okokból, a mérsékelt ellenzékiek és az ingadozók megnyerése céljából került sor. Mind 1846 őszén, mind ekkor leszögezték, hogy fő kifogásuk az ellenzék úgymond nem megfelelő, „alkotmányellenes" fellépése, irreálisan eltúlzott követelései, a politikai eszközökben való aránytalanul nagy „túlnyomósága", a konzervatívokkal szembeni „elnyomása" stb.' ellen irányult. Erről egy névtelen ellenzéki így számolt be levélben: „Ugyanakkor [vagyis március 15-én] a pecsovicsok is demonstrációt akarván csinálni, minden hivatalnokot s papokat öszve parancsoltak. Budán b.[áró] Vay [Miklós] elnöklete alatt konzervatív gyűlés tartatott, melyben b. Vay indítványára a programnak azon pontja eltöröltetett, mely azt mondja, hogy semmit, mi az ellenzékről jő, a konzervatívek el ne fogadjanak, s oda módosítatott, hogy minden jót el kell fogadni. Ezt gr. Károlyi Lajos ellenzetté csak. ki azt mondta, hogy kész lesz sem pénzt, sem időt, sem fáradságot nem kímélve, megyéről megyére korteskedni tulajdon maga, csak hogy az ellenzéket letiporhassa."

7 A beszámoló egyébként tanulságosan mutatott rá a konzervatív pártértekezletek társadalmi bázisára: a feudális rendszer fenntartása iránt egzisztenciálisan elkötelezett hivatali apparátus tagjaira (például a főispánokra, országos föhivatalok — helytartótanács, kancellária stb. — tisztviselőire stb.) valamint a katolikus papságra, mely feltűnő aktivitással, és — kiváltságai védelmében — önálló arculatú platformként vett részt a Konzervatív Párt szervezésében.

8 " A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848 49-ben. Szerk.: ANDICS LRZSÉBET. 1. köt Bp., 1981. 206-216.. 274-277., 285-288. 4 Lelőhelye: Magyar Országos Levéltár (= MOL.) R !44. (= 1526 utáni gyűjtemény. A Konzervatív Pártra vonatkozó iratok.) sz. n. Litografált körlevél. A közléskor szöveghű (mai helyesírási és központozási szabályokhoz igazodó) eljárási követtünk, a kiemelések az eredetiben aláhúzással szerepelnek. :> Megjegyzés: a konzervatív pártalakulási bemutató és a programot körültekintően elemző monográfiából az 1847. márciusi értekezlet méltatása hiányzik. Vö. DÉNES I. Z.: i. m, 134-135. 6 Időrendi áttekintés. Magyarország története, 1790 1848. Szerk.: MÉRF.I GYULA, Bp., 1980. (Magyarország története tíz kötetben, 5/2.) 1229-1299., 1295. 7 KLÖM XI. 130. Báró Vay Miklós (1802-1894): konzervatív nagybirtokos, számos közéleti tisztséget betöltött, 1840-töl a tiszántúli református egyházkerület togondnoka, 1841-tői a hétszemélyes tábla tagja. 1848-ban erdélyi királyi biztos, szeptemberben miniszterelnöksége is felmerült. Gróf Károlyi Lajos (17991865): konzervatív nagybirtokos, Metternich sógora, több vármegye (1845—1848 között Nvitra) főispánja. 1849-ben császári biztos. * Utóbbiról I. pl. FAZEKAS CSABA: Katolikus egyháziak „platformja" a Konzervatív Pártban. Adalékok a pártalakulás kezdeteihez a reformkori Magyarországon. Az Ellenzéki Nyilatkozat és a kortársak. Szerk MOLNÁR ANDRÁS. Zalaegerszeg, 1998. 73-112.