Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról (Don Vincenzo di Augustino raguzai káplán jelentése a Szent Hivatalnak 1599-ből) / 191–220. o.

Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról 213 körülmények között nagy szükség lenne a bérmálás által közvetített lelki kegyelmekre: a lelkiekben való gyarapodásra és a hit megváltásának bátorságára, 30. A hitetlenek országaiban működő káplánnak a rendes hatalmánál többre van szüksége: különösen a bérmálás szentségének kiszolgáltatására, a pápának fenntartott és az In Coena Domini bullában felsorolt esetek alóli feloldozásra nézve. Ezen felül felhatalmazást kér kehely és paténa szentelésére, korporále, papi öltözékek és liturgikus tárgyak megáldására. Tüz vagy egyéb kár esetén ugyanis az újonnan beszerzett felszerelések megáldása püspök hiányában komoly gondot okoz. 31. A káplánnak szüksége van felhatalmazásra a fogadalmak megváltoztatására, amint ezt jubileum idején a pápa szokta engedélyezni. 32. Azokban az országokban meg kell hosszabbítani, illetve előbbre kell venni a húsvéti áldozás idejét, ugyanis a sok helyen a nagyszámú katolikus nem tud megáldozni egyetlen papnál ilyen rövid idő alatt. 33. Előfordul, hogy azokba az országokba elvetődik aposztata pap, szerzetes, hamis komisszárius és apostoli vizitátor, akik kóborolva szolgáltatják ki a szentségeket, bálványimádásukkal és ezer más kellemetlenséggel teljesen megzavarják az egyszerű katolikusokat, váratlanul támadják le a katolikus papokat hamis brevékkel vagy anélkül. A káplánnak apostoli vikáriusi vagy apostoli vizitátori felhatalmazásra lenne szüksége, hogy az ide vetődő papok kilétét és joghatóságát ellenőrizhesse, adott esetben orvosolhassa a helyzetet, felfüggeszthesse, megbüntethesse, és elöljáróihoz visszaküldhesse a bűnösöket, nehogy ez a szegény nép még a hit maradék szikráját is elveszítse. A kóbor aposztaták a káplán munkáját is lehetetlenné teszik, engedélyezve a távollétében a híveknek mindazt, amit a káplán előbb megtiltott, mint az egy harmadfokú rokonok között kötendő házasság esetében történt. A keresztelőre odaengedik keresztapaként a törököket, mise nélkül változtatnak át és áldoztatják a népet stb. 34. A káplánnak szüksége van a pápától felhatalmazásra, hogy negyedfokú rokonság akadálya alól a házasfeleknek felmentést adhasson, amelyet a püspök hiánya és a Rómától való távolság miatt az ottani katolikusok nem tudnak beszerezni, ezért elmennek a szerb szakadár paphoz vagy egy aposztatához, akik a káplán bosszantására összeadják őket. Néha a kádi előtt kötik meg a házasságot, majd többé nem mennek a katolikus templomba, csak a szakadárokéba, és így elhagyják hitüket. A káplán nem büntetheti meg őket, mint keresztény országokban, szigorúan sem bánhat velük, csak szeretettel és élete példájával kormányozhatja őket. A hitehagyás legkomolyabb előidézője a felmentések és egyházi kegyelmek megtagadása, ezért a lelkipásztori felhatalmazások nagyon fontosak a lelkek üdvössége szempontjából. 35. Legalább évi egyszeri teljes búcsú hirdetésére kér engedélyt, amelyet évente első kiszállásakor hirdetne ki a településeken. 36. A káplán maga számára is kér búcsút, és miséivel szenvedő lelkeket szabadíthasson ki a tisztítóhelyről. 37. Fáradozása jutalmaként pápai bullát kér, amely értelmében életében legalább háromszor bármely pap feloldozhassa minden fenntartott eset és egyházi büntetés alól, és teljes búcsút nyerhessen, hasonlóképp a halálos ágyán történt gyónás vagy bűnbánat után is. Ugyanis rengeteg veszélynek van kitéve: betegségek, különösen a pestis, rablók, török ármányok, az egyház ellenségei, a gyakori tűzvészek. Nagyobb veszélynek teszi ki magát, mint kezdetben az Indiákra a japánok közé menő szerzetesek tették. 38. Kér megáldott búzát, érmeket, Agnus Dei-t, illír nyelvű és szerb betűkkel írt katekizmust a hívek számára.