Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Véber János: Elfeledett középkori oklevelek Kazinczy Gábor hagyatékában / 159–190. o.
163 Véber János: Elfeledett középkori oklevelek meg a helyüket. 18 Borovszky közlésén kívül a nagy történeti földrajzi anyaggyüjtök használták fel az adatokat, Csánki Dezső közvetlenül az okleveleket vette kézbe, míg Györffy György Borovszky információit vette alapul. 19 Az anyag egészére vonatkozó feltáró jellegű vizsgálat azonban tudomásom szerint eddig nem történt. Az újabb jelentős középkori iratanyagot feldolgozó nagyobb lélegzetű munkák már nem használták föl ezt a forráscsoportot, mert az oklevélszövegek kimaradtak a DF-ből. Ebből következően nem ismeretlen, hanem elfeledett okleveleknek kellene neveznünk ezeket az okleveleket. A Kazinczy Gábor hagyaték középkori okleveleit a könnyebb kutathatóság és az állományvédelem szempontjai miatt besoroltuk az MTAKK Oklevélgyűjteményébe és új jelzettel láttuk el. 20 A MOL másolatokat készíttetett az iratokról és DF számokat adott az egyes tételeknek. 21 4. A bánfalvi Barius család A középkori és koraújkori iratok többsége, mint fentebb utaltam rá, a bánfalvi Barius család tagjaival kapcsolatos, akik a megyei nemesi közösségből a 14. század végére emelkedtek fel az udvari nemesség szintjére. 22 A család legjelentősebb tagja V. László titkos kancellárja és az egri préposti, majd pécsi püspöki javadalmat is birtokló humanista műveltségű Barius Miklós volt. 23 A család tagjai a 15. század végén már nem viseltek fontos udvari méltóságokat, de ahogy a most következő oklevelekből is kiderül, a megyei közéletben vezető szerepet játszhattak. A Barius család, ahogy a Kazinczy hagyatékban található nagy számú koraújkori iratukból kitűnik, körülbelül a 17. század második felében hallhatott ki. A Kazinczy hagyatékban lévő újkori anyaguk segítségével a család története viszonylag könnyen megírható lenne. BOROVSZKY SAMU: Borsod-vármegye története a legrégibb időktől a jelenkorig, J. köt. A vármegye általános története a szatmári békéig, Bp., 1909. 64-65. A fent említett Kazinczy Béla kapcsolatba is lépett Borovszkyval, aki ígéretet tett neki, hogy a Kazinczy család történetét újra fél fogja dolgozni, I.: id. KAZINCZY B.: i. m. 14. 1 CsÁNKl DEZSŐ: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, I-III., V. Bp., 1890-1913. A Kazinczy Gábor hagyaték oklevelei szerepelnek az egyes kötetek forrásjegyzékeiben.; GYÖRFFY GYÖRGY: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, 1, Bp., 1963. 778. 1 Az irategyüttes eredeti helye: MTAKK MS 4875: Kazinczy G. gyűjt. I. 1-16. A kiemelt középkori és értékesebb koraújkori oklevelek új jelzete: MTAKK K 391/1-17. DF 292827-292842. • Az aulában 1381-ben fordul elő először vadnai Barius fia Barius, mint apród. ENGEL PÁL: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. Bp., 1996. 1. p. 487. ' BÓNIS GYÖRGY: Jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp., 1971. 171. Barius Miklós humanista működésének emlékei: Barius, Nicolaus; Kostolan, Ceorgius Polycarpus; de Hungarus, Simon, Zagrabiensis; Georgius Augustinus: Reliquiae. Ed.: LADiSLAUS JUHÁSZ. Bp., 1932 (Bibliotheca Scriptorum medii recentisque Aevorum)
