Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Véber János: Elfeledett középkori oklevelek Kazinczy Gábor hagyatékában / 159–190. o.
164 Forrásközlések 5. Az oklevelek közlésének módjáról A következőkben a Kazinczy Gábor-hagyaték eredeti és koraújkori átiratban fennmaradt, tudomásom szerint kiadatlan és a DF-ben sem szereplő középkori okleveleit közlöm. Mivel a középkori eredeti minden esetben rendelkezésemre állt, a hagyatékban fellelhető egyszerű 18-19. századi másolatok létét csak a kritikai apparátusban tűntettem fel, szövegüket és eltérő olvasataikat nem jelzem. Az oklevélszövegeket időrendben közlöm magyar nyelvű fejregesztákkal és apparátussal és az oklevelek jelzetére külzetére, átirataira, kiadásaira vonatkozó adatokkal. Az apparátusban a következő rövidítéseket alkalmaztam: ŐRIG.: originál: eredeti, az oklevél eredetije, itt kap helyet az oklevél külső leírása, levéltári jelzete, illetve DF száma. EXTR.: extra: az oklevél külzetén található feljegyzések TRSC: transcriptio: átírás az oklevél hiteles átirata COP.: copia: másolat, egyszerű, nem hiteles másolat MENT.: mentio: említés az oklevél tartalmi átírása más oklevélben ED.: editio: az oklevél szövegének kiadása, ha van ilyen REG.: regesta: az oklevél nyomtatásban megjelent tartalmi kivonata ADD.: addita: megjegyzések A szövegek átírásakor a középkori ortográfia szabályai szerint jártam el, ami nem jelent betűhív közlést. A paleográfiai eltéréseket csak abban az esetben jelzem, ha azok jelentősen eltérnek a középkorban szokásos ortográfiától, például: ymmo, immo helyett. A „különleges esetek" feltüntetését latin nyelvtörténeti szempontból tartom fontosnak, mert egy-egy elszigeteltnek tűnő helyesírási jellegzetesség mögött a középkori magyarországi latinság valamilyen sajátossága állhat. A hely- és személynevek eredeti írásmódját természetesen minden esetben megtartottam. Ami a szöveg nyelvtani, mondattani helyességét illeti, csak azokon a helyeken éltem szövegjavításokkal, kiegészítésekkel, ahol erre a mondat értelmezése miatt szükség volt. A Kazinczy Gábor hagyatékban lévő eredeti iratanyagból már nem várható további középkori oklevél szövegek felbukkanása, mert az iratanyag egészét áttekintettem középkori átiratok után kutatva. A hagyaték vegyes proveneinciájú koraújkori anyaga azonban sok, eddig nem ismert új adattal gazdagíthatja Borsod megye és a Kazinczy család történetét.