Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Péter János külügyminiszter franciaországi útja (A De Gaulle-i Európa-politika magyarországi értelmezései) / 135–158. o.
Garadnai Zoltán: Péter János külügyminiszter franciaországi útja 155 Sudreau — a Francia Vasúti Gyáriparosok Szövetségének az elnöke és De Gaulle egyik „házi külügyminisztere" — vezetésével francia kereskedelmi delegáció (1965. május 28.-június 4.) járt Budapesten. A magyarok véleménye szerint a francia tárgyaló küldöttség összetétele és a tárgyalások menete egyaránt azt bizonyította, hogy a franciák nagy súlyt fektettek a magyarországi látogatásukra. A tárgyalásokat vezető Sudreau többek között kijelentette, hogy Franciaország szélesíteni kívánja kapcsolatait az európai szocialista országokkal. Kifejtette továbbá, hogy nem értenek egyet az amerikai kormány vietnami, illetve dominikai politikájával, és „elismerte" a német atomfegyverkezés veszélyét. A gazdasági kapcsolatokra vonatkozóan Sudreau arra kérte a magyar kormányt, hogy Magyarország fejlessze, ha szükséges az NSZK rovására is, a francia-magyar kereskedelmi, gazdasági, műszaki kapcsolatokat. Nyomatékosan hangsúlyozta annak a politikai jelentőségét is. A kétoldalú kapcsolatépítés fejlesztése jegyében Marc Jacquet közlekedési miniszter is Magyarországra látogatott. (1965. szeptember 16-19.). A látogatás során a francia miniszter meggyőződött arról, hogy a magyarok nagyra értékelik a francia kormány egy tagjának a magyarországi útját, és Péter János ismételten megerősítette előtte a francia Európa-politika iránti érdeklődését. 100 A francia diplomácia 1965 végére jutott el arra a szintre, hogy az addigi információkra és tapasztalatokra alapozva összegző elemzést készítsen a magyar külpolitikáról. A Quai d'Orsay Kelet-Európai Al igazgatóságán készített elemzés (1965. október 14.) a magyar Európa-politika céljaival kapcsolatban megállapította, hogy a magyar „nyugati nyitás" fő céljai között elsődlegesen az 1956 utáni elszigetelődésből való kitörés szerepel, és 1963 után — a kedvező nemzetközi körülményeknek köszönhetően — az ország korlátozott külpolitikai mozgástér növekedést ért el. A franciák értékelése szerint Magyarország a többi kelet-európai országhoz képest „követő" külpolitikát folytat, amely alól az 1964 után egyre többször nyilvánosságra került és bizonytalan szándékot 101 mutató közép-európai koncepciók — vagyis a lényegét tekintve az Európa-politika magyar értelmezése az osztrák-magyar viszony normalizálása — jelentik a kivételt. A magyar Európa-politika tekintetében megállapították, hogy a magyarok nem fognak „román módon" politizálni az európai ügyek és a Szovjetunióhoz való viszony kérdésében, és — a lényeget tekintve — a szoros szovjet-magyar kapcsolatok döntően nem változnak, bár „A változás jelentős és megérdemli, hogy foglalkozzanak vele". A magyar Európa-politika lehetséges okaival és céljaival kapcsolatban az alábbi tényezők figyelembevételét emelték ki: 1. A gazdaság modernizácójának elősegítése a nyugati kapcsolatok fejlesztését teszi szükségessé, amely által nagyobb gazdasági függetlenség elérését szeretnék KeletEurópában. Magyarország a semleges — és a szovjetekkel is jó viszonyt ápoló — Ausztriával kialakítandó problémamentes kapcsolatokkal a nyugati nyitási politika miatti szovjet gyanakvást akarja csökkenteni, és így a Közép-Európa, ill. a MOL XIX-J-l-j-Fr.-4/Pé/1965. 47. d. A francia nagykövet így értékelte az utat: egy francia miniszter útja nemcsak a kétoldalú francia-magyar kapcsolatok, hanem Franciaország és a kelet-európai államok közötti dialógus fejlődésének az erősítése szempontjából [fontos]." Vö. MAE AD. Hongrie, Carton 1764 N°7I4/EU. 101 A francia forrásokból arra lehet következtetni, hogy francia diplomaták számára nehézséget okozott, hogy elsősorban a sajtóból és a visszafogott „hivatalos", illetve — bizonyos mértékig — az értelmiségi körökből tudtak infomációkat szerezni.
