Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.

128 Közlemények számát az úrbéres telkek nagysága alapján megállapítani. (131.) Egyébként, olvassuk másutt, ha a katonaállítás alapja a birtok lenne, akkor a Balaton birtoka alapján elvileg több katonát kellene kiállítani, mint a Muraköz, a Rábaköz vagy a Bodrogköz birtoklása alapján. (210.) A portális katona állításának terhe tehát nem a földhöz (birtokhoz) kötődik, fejtegette Kovachich, és igaza volt. Piringer ugyan párhuzamot vonhat a nem nemesek közterhei és a nemesek portális katona állítási terhei között, levezetése szellemes lehet, de a bizonyítandót nem bizonyítja. Ha a közterhek nem a földhöz tapadnak — és ez nem vitatéma, hanem hatályos törvény rendelése (amit lehet rossznak tartani) —, akkor az analógnak tekintett nemesi terhek természete sem lehet más. A ne onus fundo quoquo modo inhaereat elvén — Piringer álláspontjával szemben (1. fent) — semmilyen rést nem ütött a portális katonaság kiállításának elve és gyakorlata. (Kovachichnak igaza volt, de önmagával is vitába szállhatott volna. Cáfolta ugyan, de visszatérően azt írta maga is, hogy a katonai terhek birtokhoz kötődnek.

54 Nyilván ugyanazért, mint Piringer: a nagyobb birtokhoz általában több jobbágy tartozott, a nagyobb birtokok tehát általában nagyobb terhet viseltek. Úgy tűnhetett — és általában úgy is volt —, hogy a katonai terhek birtokarányosak. Természetesen nem jogilag, hanem csak valójában. Kovachichnak tehát Piringerrel és önmagával szemben is igaza volt, mikor azt állította: a kötelezettségek és a terhek nem a földhöz tapadtak.) A recenzens (és Piringer) Kovachich szerint téved abban is, hogy a katonaságot saját költségen kellene tartania kiállítójának. A hadipénzeket, amelyek a törvényekben gyakran előjönnek, a paraszttól és nem a földesúrtól hajtották be, mint az 1500:21. törvénycikkből, és sok másból érthető — olvassuk. Ha a nemes is fizetett, akkor az ex propria crumena kifejezés mindig érthetően hozzá volt téve. (132.) Alább úgy fogalmazott: a nemesnek csapatot kellett tartania, de nem csak a saját költségén, hanem a hadipénzekkel együtt (nicht blos auf seine Kosten, sondern auch mit den Pecuniae Exercituales haltén mupte). (194.) Egyébként az unterhalten (tartani) szó használata is helytelen — vélte. Ugyanis arra utalhat, mintha a katonát békében is tartani kellene, ami nem igaz. Egyedül a király joga állandóan katonát tartani, ha nem így lenne, elismernénk a nemes társszuverenitását (Vice Souverenitát). Az igaz, hogy a nemességnek katonaállítás esetére mindig lennie kellett embereinek, és ki kellett azokat állítania. De az, hogy békében kenyérpusztítókat tartson, nem bizonyítható, és alapvetően téves. (132-133.) A portális katonaságot nem szabad továbbá összetéveszteni az állandó lovasokkal (equites continuival). Kovachich szerint azokat először 1539-ben állították a határokra a török elleni védekezésül. Az intézmény azonban átmeneti és regionálisan is korlátozott, tehát valójában szintén nem állandó teher volt. Ráadásul az állandó katona indirekt módon azt bizonyítja, hogy a portális katona tartása nem lehetett állandó kötelesség. Ha az lett volna, akkor 1539-ben nem kellett volna törvényt alkotni az új intézményről, az állandó katonáról.

55 (195.) „Von den weltlichen Herrn oder Banderiaten, Baronen, welche kéme königliclie OlTícianten waren, sondern von eigenen Gütern Kriegs-Mannschaft stellen mufiten [...]". (163.) „Der Anfang der Banderien als Corps der durch machtigere Praelaten und Edle von Ungarn auf ihrcn Gütern zu der Landes Armee unter eigenen Fahnen angeführte berittcne Mannschaft ist bis her so in Dunckel eingehüllt [...]'". KOVACIUCII M. GY.: Defensio Patriae, i. m. III. 100. v. Borosy András szerint az állandó katona tartását először az 1555. évi országgyűlés rendelte el. A cél a portális katonaság korszerűsítése volt azáltal, hogy annak egy részét állandó jellegűvé alakították. Az intéz-