Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.

Poór János: Egy recenzió és recenziója 129 Ami a fenti, súlyos állításokat illeti, Kovachichnak igaza volt abban, hogy a portális katonaság állítása nem azt jelentette, hogy folyamatosan kellett volna tartani, és valóban nem keverendő össze az állandó katona (miles continuus) 16. század közepén keletkezett, hamar elfelejtett intézményével. Abban is igaza volt, hogy a portális katonaság tartása nem cáfolta a „ne onus fundo quoquo modo inhaereat" elvét. Azokkal a fejtegetésekkel azonban, hogy a portális katonaságot nem a nemesek (vagy nem csak a nemesek) tartották, hanem a jobbágyok (is), újat hozott a hadtörténetírásba, és nincs igaza. Mint láttuk, azt állította, hogy több törvény tanúsága szerint a hadipénzeket a paraszttól és nem a földesúrtól hajtották be. Ha a nemes is fizetett, a törvény jelezte. Majd azt is írta, hogy a nemesnek nem csak a saját költségén, hanem a hadipénzekkel együtt kellett csapatokat tartania. A fentiek értelme: a főszabály Kovachich szerint vagy az, hogy a portális katonaságot a jobbágyok tartják, de a nemesek is részt vehetnek benne, vagy az, hogy a nemesek tartják, de nem egyedül. A két állítás nem ugyanazt jelenti, de egyik sem tartható. A hadtörténetírásban, tudomásom szerint egyetértés van arról, hogy a portális katonaságot eredendően a nemesség tartotta (a saját költségén), s éppen a fordítottja igaz annak, amit Kovachich állított: a 16. században bevonták a jobbágyokat is, de a főszabály nem változott.

56 Azt, hogy a nemes a saját erszényéből fizetett valamit, akkor jegyezték meg a törvényekben, amikor nem csak a nemes viselte a költségeket, vagy nem a főszabálynak megfelelő módon állt ki a portális—bandériális katonaság, hanem például a nemes és a jobbágy által is befizetendő összegből a megye állította ki. Az, hogy hadipénzeket úgy hajtanak be a paraszttól katona állításra, hogy csak a paraszt viseli a terheket, előfordulhatott, de átmeneti jelenség volt. Kubinyi András szerint a Jagelló kori katonai reform része volt az, hogy az állami adó felét a király átengedte a birtokosoknak. A nagybirtokosok maguk szedték be azt a jobbágyaiktól, a nemesek jobbágyaitól pedig a megye, és ebből állították ki a saját vagy megyei csapatokat, később azonban visszatértek az eredeti rendszerhez.

57 (A fenti módon kiállított katonaság azonban fogalmilag nem felel meg a portális katonaságnak. Ebben a formában ugyanis a csapatokat az állami adóból állították ki, ami a jobbágyoknak nem jelentett külön terhet, a nemeseket minden teher alól mentesítette, a nagybirtokosoknak pedig csak szervezési feladatot adott. Az olyan katonaság, amelynek a kiállításában és tartásában sem a nemes, sem a jobbágy nem vesz részt, nem portális katonaság.) meny nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. BOROSY ANDRÁS: A telekkatonaság és a parasztság szerepe a feudális magyar hadszervezetben. Bp., 1971. 82. s köv. oldalak. A Kovachich által más összefüggésben említett Lakits György Zsigmond nem vizsgálta külön, mikor jött létre az állandó katonaság intézménye, de ő is az 1555. évi országgyűlést említette, mint a legkorábbi olyat, amelyen foglalkoztak vele. Magyar Országos Levéltár I. 30. Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok. Kabinettsarchiv. Izdenczy József hagyatéka. 1472. LAKITS GYÖRGY ZSIGMOND: Staatsrecht von Ungarn. 56 BOROSY A.: i. m. 81. 57 KUBINYI ANDRÁS: Politika és honvédelem a Jagellók Magyarországában. Hadtörténelmi Közlemények, 113. (2000) 2. sz. 400-402.; KUBINYI ANDRÁS: Hadszervezet a késő középkori Magyarországon. Nagy képes millenniumi hadtörténet. 1000 év a hadak útján. Szerk.: RÁCZ ÁRPÁD. Bp., 2000. 81.