Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.

Poór János: Egy recenzió és recenziója 121 ellenkezőjét. Ő olyasmit gondolt a nemes katonai kötelezettségéről, amivel Kovachichnak nem kellett volna vitáznia, mert ö sem vélte másként, hogy a nemesi létet és kiváltságokat katonai kötelezettség ellentételezi, ami nem azonos azzal, hogy a nemes állandóan fegyverben áll, azaz hivatásos katona. Hasonlóképpen: Kovachich szerint Piringer azt állítja, hogy a katonai kötelezettségek a hübérbirtokhoz kötődnek, amit ő cáfol. De mit? Miután Magyarország alkotmánya szerinte nem hűbéri, cáfolhatja, hogy a katonai kötelezettségek általánosságban a hübérbirtokhoz kötődnének. Arra azonban fölösleges volt felhívnia Piringer figyelmét, hogy nemcsak hübérbirtokhoz kötődő katonai kötelezettségek vannak, mert nem állította az ellenkezőjét, lássuk konkrétan, mit vallott Kovachich a magyar hadszervezetről, s látni fogjuk, hogy más esetekben is gyakran előfordul, hogy álláspontja nincs olyan mesze Piringerétől, mint amennyire szeretné. A magyar hadsereg Kovachich szerint két részből állt: a királyiból (exercitus regalis) és az ország hadseregéből (exercitus generális regnicolarum, Reichsarmee). A királynak jövedelmei, birtokai stb. voltak arra rendelve, hogy saját sereget tartson, védje az országot, de külföldön is bevethette. Szerzeményeit, lévén hogy hadjáratait koronajövedelmekböl finanszírozta, be kellett kebeleznie az országba. Mit kell érteni ezen a seregen? A királyi hadseregbe tartoztak a királyi tiszti bandérialisták és zsoldosok (officiales banderiati et stipendiati), akiket a király tartott. Bizonyságul, nem kronológiai rendben, az alábbi törvények vannak felsorolva: 1222:5., 7., 1231:15., 1267:7., 1439:3., 1446:9., 1447:23., 1518 (tolnai): 10., 1435:5., 1521:23., 1454:2., 1468:8., 1459:4., 1492:18., 19., 1498:10., 17., 1504:24., 1518 (bácsi): 1., 1521:21., 23., 1525:18., 16., 1622:21., 1649:3. te. (157-158.) Emellett, olvassuk tovább, voltak a királynak más emberei is, akiknek a seregével minden esetben menniük kellett, például curiales comites, jobagiones castri, castrenses, jászok, kunok, hajdúk stb. A király serege annyiban állandó, hogy minden pillanatban készen kellett állnia a kivonulásra, de a zsoldosokon kívül (és nyilván a királyi tiszteken kívül) nem tartották állandóan. Békeidőben a többiek otthon voltak, nem úgy mint a manapság, amikor a kormányok békében is százezrével tartanak tétlen katonákat. (159-160.) A király hadserege mindenkor megelőzi a bevetésben az ország hadseregét/

8 Mit kell érteni az utóbbin? Az ország hadserege a király hadseregét magában foglaló, annál nagyobb egység. Miután Kovachich a fenti módon leírta a királyi hadsereget, rátért a nagyobb egység ismertetésére. Sajnos mondandója és szempontjai nem mindig világosak. Nem világos például, hogy a királyi hadsereget miért kellett újra ismertetni az ország hadseregén belül, s ha már kellett, akkor miért nem egészen ugyanúgy, mint néhány oldallal előbb. Terminológiailag is érthetetlen, miért nevezi a magyar haderő második részének az ország hadseregét, ha egyszer annak a királyi sereg csak a része. Ezt előre bocsátva, lássuk Illő lenne ezt szem előtt tartani azoknak (vélte Kovachich), akik — nyilván mint Piringer és recenzense is — minden terhet és felelősséget a nemesség vállaira akarnak hárítani hadügyekben. „Wenn alsó die Rede von der Landes-verlheidigung, von der insurrection von den Banderien, v[on] der Kriegs-dienst-pflicht des Adels ist, und allé Last, allé Abgaben aile Bcschuldigung nur auf densclben, auf das Land auf die Nation gewöltzt. und v[on] den Einkiinften dem Bcruf, v[on] der Oblicgenheit und Pflicht des Königs tiefes Stillschvveigen beobachtet vvird, so ist es einerseits unredliche, falsche Darstellung des achlen Constitutionellen legalen und historischen Systhem der Landesvertheidigung, andererseits niedrigschmeichelnder Betrug und feríuhrung des Königs der Minister, des Inn, und Auslandes, und schadliche Verwirrung der Kenntnipe der Gemüther, und der Denkart, welche nicht weip, was sic haltén und vvo sie stehen bleiben soll". (160. s köv. oldalak)