Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.
122 Közlemények az ország hadseregét, amely szerinte bandériumokból állt, s amelyeket lényegében négy nagy csoportra bontott. " /. Az első csoportba a király hadseregét alkotó bandériumok tartoztak, amelyekről — ismétlem — részben már szólt előbb is, s amelyek az alábbiak voltak, a) a király bandériuma, b) a királyné bandériuma, c) a királyi tisztek és zsoldosok bandériumai és csapatai. A tiszti bandériumokról egy felsorolást is adott: az erdélyi vajda, a székely gróf, a horvát-szlavón-dalmát, a macsói bán, a temesi ispán, Ozorai Pipó, az 1622:21. törvénycikk szerint a nádor, a 1507:5. törvénycikk szerint a szerb despota. 4 ' (161-162.) A fenti bandériumok és csapatok mind a királyi hadsereghez tartoztak, és a király tartotta őket. Amint azonban az ország hadserege kiállt, a fentiek álltak annak az élére, lévén, hogy a király a nemesség feje és a javak társtulajdonosa, s mint ilyen az ő hadai az ország hadseregének a legfontosabb alkotóelemei. (162-163. I) //. A bandériumok második csoportját (zweyter Rang) a prelátusok tized, és birtok alapján állított bandériumai képezték. (163.) ///. A harmadik csoportot a világi főurak bandériumai alkották, amelyekkel részletesebben kell foglalkozni, mert Kovachich mondandója homályos. Idézek néhány sort, s előre jelzem a problémát: vannak világi bandériumok vagy nincsenek? „Von den weltlichen Herrn oder Banderiaten, Baronen, welche keine königliche Officianten waren, A lényegében szót azért használom, mert Kovachich csoportosítása szinte áttekinthetetlen és csak utóbb rekonstruálható. Vitairatában Kovachich nem tért ki azokra a királyi tiszti bandériumokkal és királyi zsoldosok által tartott csapatokkal kapcsolatos súlyos terminológiai problémákra, amelyekkel korábban a Defensio Pátriáéban, a „De Banderiis Officialium, sive Offíciosis" c. fejezetben (KOVACHICH M. GY.: Defensio Patriae, i. m. II. 126. r.—143. v.) részletesen foglalkozott. A Zsigmond-féle regiszterben (KOVACHICH MÁRTON GYÖRGY: Supplementum ad Vestigia Comitiorum l-l II. Budae, 1798, 1800, 1801. 425^437.) szerinte biztosan a horvát, a szlavón, a macsói bánnak, az erdélyi vajdának és a székely ispánnak voltak tiszti bandériumaik (Banderia Officiosa), bár a macsói bánnál nem bandérium, hanem csak 400 lovas volt jelölve. 1498-ban csak az erdélyi vajda, a székely ispán, a horvát bán és a temesi ispán rendelkezett tiszti bandérium fölött. (KOVACHICH M. GY.: Defensio Patriae, i. m. II. 126. f) Van adat emellett (I. fent) Ozorai Pipo, a nádor és a szerb despota bandériumáról {korábbról vagy későbbről). Az 1498-ban négy tiszti bandérialista (Officiales Banderiatos Majores, seu Barones Regni Stipendiatores) mellett azonban voltak más királyi zsoldosok (alios Spipendiaros Regios, ac officiales finitimos) is. {uo. 133. r.) Kis változtatásokkal bemásolta ebbe a fejezetbe a Supplementum második kötetében — „Provisio Castrorum finitimorum [...]" és „Salariatus Regni Ungariae [...]" cím alatt — közölt jegyzékeket. (Kovachich, 1800, 305-320.) A jegyzékekben szereplő zsoldos tisztek (Officiales Stipendiati) fogalmába — mint összefoglalta — az alábbiak tartoztak (s mindegyikből több volt): voyvodac, báni, capitanei, comites, decuriones, castellani és magistri. (KOVACHICH M. GY.: Defensio Patriae, i. m. II. 138. v-139. v.) Zsoldos lisztekről van tehát szó, akik között volt néhány olyan, akinek bandériuma volt (Officiales Banderiatos Majores, seu Barones Regni Stipendiatores), de a döntő többségnek (Spipendiaros Regios, ac officiales finitimos) nem volt így nevezett csapata. Akkor sem nevezték bandériumnak az utóbbiak csapatait, ha létszámuk meghaladta a 400 főt, az egész bandérium létszámát, amely (az egész bandérium) Kovachich szerint egyáltalán nem biztos, hogy 400 fő volt. Mindebből az alábbiakat vonta le: „Universim autem observari potest, quod penes Seculares Personas nisi 4 illos officiales majores nuspiam Bandérium commemoretur, minimé autem penes eos, qui pauciores, quam 400 Equites eduxerunt, sed nec Praelatis Ecclesiasticis attribuitur. Bandérium, qui non integrum eduxerunt verum numerus duntaxat Gentium a Singulis educendarum exponitur. Cacterum nulla Cohors militum Bandcrii nomen gessit, cui illud, vei consuetudine vei lege tributum non fűit", (uo. 141. v.) Amikor tehát a királyi tisztek és zsoldosok bandériumairól van szó, Kovachich valójában néhány királyi tiszti bandériumról és számos királyi tiszti zsoldos csapatról szólt, amelyek megkülönböztető jegye más egységekkel szemben az, hogy nem „kiállítóik" tartják őket, hanem a király. A helyzetkép megfelel a 11. Ulászló-kori állapotnak, de nem szabály, mint ahogy azt Kovachichtól is tudjuk.
