Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Erdmann Gyula: A Ráday-ügy, 1839 / 33–48. o.
42 Ad honorem Johannis Varga vitathatatlanul óriási volt. Nemcsak remekül felépített, jogilag kifogástalan beszédekkel érvelt, hanem a háttérben, a konferenciákon, személyes beszélgetések során is rengeteget tett a sokféle emberből álló, többféle és egyre „puhább" utasításokkal ellátott alsótáblai ellenzék összetartásáért, az ingadozók meggyőzéséért. Tekintélye akkora volt, hogy az aulikus érzelműek, a kormánypárti utasítással rendelkezők is többször fejet hajtottak előtte. Az augusztus 14-16. közti kerületi üléseken ismét szükség volt Deák képességeire. Ekkor Nagy Pál a tudakoló feliratot és kapcsolt tárgyakat javasló felirat elvetését, a Deák-féle biztosító záradék félretételét javasolta, mondván, hogy ha azt el is fogadnák a főtáblán, sokáig tartana a tárgyalásuk, és így nem haladna az országgyűlés. Nagy ezért nádori közbenjárást kért; konkrétan azt, hogy az üzenetek, felirati javaslatok helyett a nádor szerezze be a szükséges adatokat, és így rögvest megkezdődhet a katonatartási ügy tárgyalása. Klauzál remek beszédben kérte a korábbi határozat fenntartását, de csak 26:25 arányban sikerült kivédeni Nagy Pál akcióját. Az ülésen aztán Deák ismét felvillantotta képességeit. Hatalmas, legalább kétórás beszédet mondott, amelyben felsorakoztatta az összes jogi és alkotmányos érvet a jogbiztosító záradék mellett. Utalt arra, hogy már 1833-ban is csak 14 heti vita után mehetett fel Bécsbe — a főtábla miatt — az első felirat. (Akkor a tárgyalási sorrenden folyt a presztízsvita: a prepozíció adta sorrendet követni kell-e, vagy nem?) A záradék — mondta Deák — „csak'' a törvény betartását követeli, és ezt kívánja nyilván az uralkodó is, mert más nem hihető róla. Utalt arra is, hogy a záradék, azaz a kormánynak fontos tárgyhoz a rendeknek fontos tárgy szoros kötése nem példátlan, mint azt a főrendek állítják, hiszen 1836-ban is volt ilyen eset. Hosszú, de lebilincselő okfejtés, történeti visszatekintések után felszólította a főtáblát, hogy hagyjon fel a nemzeti jogvédelem folytonos akadályozásával. 25 Klauzál — hasonlóan hosszú beszédben — Deák mondandóját azzal egészítette ki, hogy az utolsó még létező alapjogról van szó, így alkuról szó sem lehet. Addig nem adhatunk újoncot — fejtette ki —, amíg nem lehetünk abban biztosak, hogy a katonaságot nem éppen a szólásszabadság, a megyegyűlési szabad szólás ellen vetik be.26 Néhány nap múlva (augusztus 24.) azonban Deák híveinek már engedniük kellett, a békülékenyebb követek már nem támogathatták tovább a tárgyalások egyértelmű akadályozását. Határozattá vált, hogy a rendek a felirati javaslatból kihagyják a záradékot (a tárgyalások eredményeként kialakuló törvényjavaslatot csak a jogorvoslatok után terjesztik fel), és azt csak magukra nézve tartják kötelezőnek. Egyúttal sürgették üzeneteik tárgyalását a főtáblán, köztük természetesen a sérelmeket is, mégpedig azért — állt a rendi határozatban —, hogy az alsótábla is tárgyalhassa a prepozíciók első és harmadik pontját. Deákék tehát egy lépést hátrálni kényszerül25 STULLER F.: i. m. 180-192. 26 STULLER R: i. m. 195-214.
