Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai és kétségei a népek tavaszán / 49–71. o.
66 Ad honorem Johannis Varga emelte az uralkodó). A visszavonuló tatárokat Máramarosban, a borsai szorosban Rákóczi Ferenc egyik hajdani kapitánya, Lupu Sándor, azaz §andru Lupu esperes vezetésével meglepték a helyi románok, és mintegy 6000 áldozatot ejtettek. Aztán megérkeztek a császári hadak, hogy még több kárt csináljanak a helyi lakosságnak, mint a tatárok. 22 1849 elején viszont Mihályi Gábor már büszkén jelentette az OHB-nak: „Máramaros megye csendes, a fellázzadt Borsa számos lakosai látván a határőri katonák ámításait, annyira magokba szállva tértek vissza hozzánk, hogy ők voltak az egész megyében az elsők, kik a folyó hó 6-án 12 lovas katonát levelekkel és szükséges szerszámokkal az első felszólításra állítottak ki, és ide Szigetre beküldettek. Fegyvereseink egy része Belső Szolnok vármegyében vágynak. Oláh-Láposon a körülbelül lévő faluk lakosai leginkább, ahol Dumbul rabló vezér tartózkodott, teszik le a hitet az alkotmányra." 23 De térjünk vissza Kolozsvárra, ahol a diétától függött, hogy mi lesz Erdélyben? Miként érvényesülhetnek a polgári forradalom vívmányai. Gyulay Lajos királyi meghívottként vett részt a diétán. És miután becsülték elvbarátai, és tudták, hogy nem szeret sokat beszélni, rábízták a május 29-i magyar nemzeti gyűlés elnökségét. Sajnos nemcsak beszélni nem szeretett; írni sem. Márpedig írhatott volna az uniótörvény összeállításáról. Még érdekesebb lett volna, ha ír Szász Károly korábbi törvényjavaslat-tervezetéről, amely a román negyedik nemzetet elismerte volna, vagy írhatott volna Wesselényi azon későbbi kétségbeesett ötletéről, amelyben a történeti határok módosítását, kisebb, de — lakosságcserével — nemzetileg homogén Magyarország felállításának gondolatát vetette fel. Aligha hihető, hogy ezekről nem hallott valamit. Szász Károly javaslatát Perényi Zsigmond, magyar minisztériumi biztos ismertette Szemere Bertalan belügyminiszterrel. Wesselényi június 18-án Klauzál Gábornak fejtette ki elgondolását, de levele eljutott Kossuthhoz is, és még valami a nyilvánosság elé is kiszivárgott. 24 Ez akkor politikai alternatívaként nem is vetődhetett fel, mint ahogy 1918-ban és utána már igen, sőt — akkor, amikor Wesselényi ezen elképzelése megfogant — éppenhogy erősítette a magyar kormányzatot „az egy és oszthatatlan" Magyarország iránti hűségben, 22 MARCZALI HENRIK: Magyarország története III. Károlytól abécsicongressusig (1711-1815). A magyar nemzet története. Szerk.: SZILÁGYI SÁNDOR. Bp., 1898. 162.; FILIPASCU, ALEXANDRU: htoria Maramure$ului. Bucure§ti, 1940. 150-151.; BOTA, IOAN M.: Lupta romanilor din Bor§a Maramure§ului cu tatarii ín 1717. Maramure$ — vatrade istorie miienara. II. köt. Szerk.: PASCU, STEFAN. Cluj-Napoca, 1997. 84-90. 23 MOL R 329 Kornai István másolatai, 4. cs. 5. t. 24 MISKOLCZY AMBRUS: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen. Századok, 113. (1979) 5. sz. 851-883.; MISKOLCZY A.: Erdély a forradalomban és a szabadságharcban (18481849). Erdély története III. köt. Főszerk.: KÖPECZI BÉLA. Szerk.: SZÁSZ ZOLTÁN. Bp., 1986, 1987, 1988. 1375-1377.; MISKOLCZY AMBRUS: Erdély a Habsburgok birodalmában. Erdély rövid története. Főszerk.: KÖPECZI BÉLA. Szerk.: SZÁSZ ZOLTÁN. Bp., 1989., 438^39.; MISKOLCZY AMBRUS: Kísérlet az interetnikus kapcsolatok szabályázásara: az első magyar nemzetiségi „törvény". Magyar Tudomány, 161. (2000) 3. sz. 279-288.
