Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai és kétségei a népek tavaszán / 49–71. o.
Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai... 67 hiszen a nemzethalál kísértésével fonódhatott össze, márcsak a nem magyar nemzeti mozgalmak egyre vészesebben körvonalozódó hegemónia-igénye miatt is. Mindenesetre Wesselényi ötlete jelzi a magyar politikai racionalitás mélységét. Gyulay Lajos naplója is ezt példázza. Nem tudjuk, hogy naplóírónk Wesselényitől függetlenül vagy a vele és esetleg róla való beszélgetések során értesülve az említett ötletről maga is számot vetett valamiféle hasonló távoli lehetőséggel, amikor elmerengett az emberiség sorsán. Hatottak rá is az erdélyi konfliktusok. Lejegyezte, amit az obrázsai és mihálcfalvi incidensről olvasott. Ennek tucatnyi áldozata volt, amikor ugyanis a székely határőrök be akartak vonulni a faluba, hogy az Esterházy birtok legelőit elfoglaló közösséget jobb belátásra bírják, akkor valaki rájuk lőtt, mire elszabadultak a szenvedélyek. Az egyébként jellegzetes — falu-földesúr — társadalmi konfliktus nemzeti jelleget öltött. 25 A román nemzeti mozgalom a nemzet elleni merényletnek tekintette és az érchegységi románok fegyverkezni kezdtek, sőt felkelésre készültek. 26 Ennek hírére is pattant ki Wesselényi idézett ötlete. De érdekes módon Gyulayt nem az erdélyi fejlemények ejtették kétségbe. Sokkal inkább a magyarországi hírek. Június 16-án felveti azt is, hogy Horvátországról le lehetne mondani. Ami pedig Gyulay naplójában felsejlik az a partikularizmus és univerzalizmus megbékítését célzó keserves erőfeszítés, és a feloldhatatlannak is tetsző ellentmondás önkínzó és a tisztánlátás megnyugvásával járó tudomásul vétele. Nacionalizmus és kozmopolitizmus magasfeszültsége így érvényesül: „Jó volna egy világ, vagy legalább egy európai népgyűlést tartani, és abban, ha Bábel nem válnék belőle, emberi szereteten alapuló Szövetséges Világbirodalmat alakítani, melyben minden álladalom minél kisebb kiterjedésben, faj és ajak szerint barátságos szomszédságban, békében és szabad kereskedést űzhetve élhetne. Nem lehet tudni mire fog fejlődni a mostani kor forradalma, de hihetőleg, mivel egy szélsőség könnyen át vág az ellenkező szélsőségbe, fog, a mostani szeparatizmusra törekvő indulat, egy univerzalizmusira által változni, mely nem a nemzetiséget, mely az emberiséget fogja magának, boldogítandó célul kitűzni. Hogy ezen idő el fog következni, abban kétségem sincs, hogy átaljános közlekedési eszközök által, a népek egybeelegyednek, úgyszólván egy társaságot fognak alakítni, és talán egy köznyelvet is beszélni, azt is szinte bekövetkezőnek gondolom, de addig ki kell halni e jelen nemzedéknek, mely korlátolt de boldogító eszméivel csak nemzetiségért hevül. Mü, mostan élők túl nem tudnók élni nemzetiségünk megszűnését, én, boldog máskép nem tudok lenni csak mint szabad magyar, hogy mint szabad ember valaki boldog lehessen, arra új nemzedéknek kell születni. Ősiség, hősiség, hazafiság, szóval életnek minden poézise, meg fog szűnni, a föld maga is addig fog eszterga módra forogni, míg egészen megkerekedik, és hegyek völgyek meg simulnak. Munka, ész és tőke, e három kellék fogja kizárólag az eszméket vezérelni. Az 25 VARGA JÁNOS: Románok és magyarok 1848-1849-ben. Bp. 1995. 17-18. 26 TRÓCSÁNYI ZSOLT: Az erdélyi parasztság története 1790-1849. Bp., 1956. 348-355.
