Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - D. Tóth Béla: Az októberi diploma és Kolozs megye újjászervezése 1861-ben / 73–99. o.

D. Tóth Béla: Az Októberi Diploma és Kolozs megye... 95 léseket a megye birtokos nemeseiből kell összehívni. Kinyilvánította, hogy ezek meghívása, illetve a közgyűlésben való részvétele nélkül ezt az összejövetelt csak tanácskozásnak fogadja el. Boheczel állásfoglalása hosszas vitát váltott ki, amely azzal a döntéssel zárult, hogy miután egyik felekezet képviselői sem kerültek be a közgyűlés tagjai sorába, így arra a román egyház képviselői is jogtalanul tartanak igényt. A másik egyértelmű álláspont pedig kimondta: a megye szervezete alapjául az 1848. évi törvényeket vették számításba, így a román állásfoglalásban hivatkozott 1791. évi 12. te. csak annyiban vehető figyelembe, amennyiben egyes paragrafusait az 1848. évi törvények még érvényben hagyták. A hosszas vita után a jelenlévők a megyei közgyűlést az érvényes (1848. évi) törvények alapján törvényesnek mondták ki. Az ez ellen fellépőknek pedig javasolták, hogy az 1848. évi törvények által kimondott, de minden részletében ki nem fejtett nemzetiségi jogegyenlőséggel kapcsolatban sérelmeiket terjesszék a megyei képviselő bizottmány elé, ahonnan az országgyűlés elé küldik válaszadásra. A 362 tagú bizottmány tehát megalakult.

45 A bizottmány tagjai között igen sok jeles hazánkfia nevével is találkozunk. Mikó Imre, Gracza György, Orbán Balázs, Szabó Károly, a Bethlen, a Bánffy, a Kemény, a Teleki, a Wesselényi családok kiválóságai foglaltak helyet a sorokban. Olyan emberek, akiknek nevével a későbbi, 1867 utáni politikai, művészeti és tudományos életben is találkozunk. Munkásságukat, elveiket ismerve érthetővé válik az a szókimondó, őszinte, megalkuvást nem ismerő és mindenek előtt a magyar alkotmányosságot, a magyar nép szabadságát szem előtt tartó következetes politizálásuk, amelyet Kolozs megye újjáélesztése során kifejtettek. Kolozs megye újraszervezése — korántsem az októberi diploma és az ezt követő utasítások előírásait figyelembe véve — befejeződött. Kezdetét vehette a folyamatos és rendszeres, de egyáltalán nem könnyű közigazgatási munka. Az első másfél hónap eseményeinek a bemutatása — a Kolozs megyében zajló események kapcsán — jól érzékelteti az országos és a megyei politizálás közötti óriási különbséget. Amíg a Főkormányszék és egyéb vezető szerepet betöltő intézmények munkáját percről percre áthatotta a konfrontáció elkerülésére való törekvés, az óvatos tapogatózás, addig a megyei vezetést ilyen meggondolások nem gátolták, és nyíltan kimondták azt, hogy csak '48-as alapon hajlandók gondolkozni és cselekedni. Az a Mikó Imre, aki mint a főkormányszék elnöke hivatalában ezerszer is meggondolta, hogy mit és hogyan jelentsen az udvari hivatalok számára, a megyei bizottmány ülésein nyíltan állást foglalhatott a legmerészebb ügyekben is. A bizottmány tagjai okos, értelmes, merész, bátor és felkészült emberek voltak, mindenekfölött szerették hazájukat és mindent megtettek azért, hogy a régen várt függetlenséget elnyerhessék — legalább a megye igazgatásában. Bár erről írásos adat nem áll rendelkezésünkre, minden valószínűség szerint egymás között sokat beszélgettek az októberi diploma centralizmust könnyítő, de az abszolutizmust eMOL F 266. 32. cs. 4994/1861. sz. irat alapján.