Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - D. Tóth Béla: Az októberi diploma és Kolozs megye újjászervezése 1861-ben / 73–99. o.

D. Tóth Béla: Az Októberi Diploma és Kolozs megye... 87 A román küldöttek lényegében az 1860. évi októberi diploma értelemszerű alkalmazását kérték. A beadványból az többé-kevésbé kiderül, hogy megszövegezésére valószínű, hogy már április 15-e előtt sor kerülhetett, hiszen a jelen lévő képviselők már április 15-én kialakították azt az álláspontjukat, amely szerint a megyei bizottmány csak ideiglenesen munkálkodik. Feltételezhető, hogy már a károlyfejérvári tanácskozás utáni időszakban sor kerülhetett a szövegezésre. Az is valószínűsíthető, hogy a román küldöttség, amikor felkereste Ferenc Józsefet és Schmerlinget, a megbeszélések során — éppen a schmerlingi „oszd meg és uralkodj" politikából következően —• állapodhattak meg a magyarokkal szembeni főbb követelésekben. Ez után már csak a kedvező időpontra kellett várni, hogy előterjeszthessék álláspontjukat. A beadványt azonnal vitára bocsátották és a bizottmány tagjai ismételten leszögezték — szemben Béldi eredeti elképzelésével —, hogy csak az alakuló közgyűlés megtartásáig tartják illetékesnek magukat a megye dolgainak intézésében, addig pedig csak ideiglenes bizottmányként működnek. A közgyűlés mielőbbi összehívását is támogatták, de határnapot nem jelöltek ki ennek összehívására. A jelenlévő székely képviselők egyetértettek abban is, hogy az 1848. évi törvények egészét meghatározó jogegyenlőségi elvek a nemzetiségekre is kiterjednek mindaddig a határig, amíg azok a „magyar korona területi egységét" nem érintik. A nemzetiségi nyelvek bármely hivatalos fórumon való használatával teljes egészében egyetértett a bizottmány. A hivatalos tanácskozás második napján, április 17-én elfogadták az előző napi ülésről készült jegyzőkönyvet, majd felolvasták a Béldi főispáni kinevezéséről szóló főkormányszéki értesítést,

27 amelyet a „megye köz örömére" tudomásul vettek. Elhatározták, hogy a román nemzetiségiek által megfogalmazott követelések magyar nyelvű fordítását kinyomtatják és megküldik minden hazai hatóságnak. A továbbiakban is súlyos kérdések kerültek napirendre, és a hangnem talán még tüzesebb lett, mint az előző napon. Érzékeltettük már, hogy Béldi javaslatait a bizottmány rendre tompította, míg a románok által beterjesztett javaslatokat, sajátosan értelmezve ugyan, de elfogadta. Április 17-én azonban más hangulatban ült össze a bizottmány. Valaki megkérdezte, hogy az előző napon megválasztott megyei tisztikar milyen törvényekhez tartsa magát mindennapi munkavégzése során? Javasolták, hogy a hivatalos eljárásban az 1848. évi törvények legyenek az irányadóak és szakítsanak meg minden hivatalos érintkezést a korábbi rendszer hivatalaival. Az iratok átvételére kijelölt bizottság pedig kizárólag csak magyar nyelvet használjon a tárgyalások során. Javasolták azt is, hogy a tisztikar ne segítse az adók beszedésére kirendelt hivatalnokok munkáját. Ezt a javaslatot egyhangúlag határozatba foglalta a bizottmány,

28 annak ellenére, hogy most is figyelmen kívül hagytak minden olyan rendeletet, 27 MOLF263. 1. cs. 6/1861. 28 A felfokozott hangulat érzékeltetésére érdemes szó szerint idézni a határozat egyes részeit: „a megye közönsége [...] most midőn az alkotmányos élet által biztosított polgári jogok gyakorlásába újból vissza lép, 1848-ban törvényesen szerkesztett alkotmányt tartya egyedül kötelezőnek, valamint az ezen alkotmány által kör-vona-