Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - D. Tóth Béla: Az októberi diploma és Kolozs megye újjászervezése 1861-ben / 73–99. o.
88 Ad honorem Johannis Varga utasítást, amely az októberi diploma után megjelent. Csak az 1848. évi törvények alapján kívántak működni! A legfelsőbb utasítás pl. kimondta, hogy a törvénykezés szervezete további utasításig a korábbi rendszer szerint működik, 29 de a megyei határozat erre a területre is kiterjesztette az 1848. évi törvények alkalmazását. A legfelsőbb utasítás megvonta az adók megállapításának, behajtásának jogát a főkormányszéktől és a megyéktől, de ez sem izgatta különösebben a megyei bizottmány tagjait. 30 A bizottmány azt is elhatározta, hogy sérelmeiket megírják az uralkodónak, a magyar országgyűlésnek, és mindkét levelet megküldik az összes megyei hatóságnak is. 31 A magyar országgyűlés elnökéhez, Ghyczy Kálmánhoz 1861. április 26-án megérkezett Kolozs megyei feliratok 32 a két országban elsőként fogalmazták meg sérelmeiket az októberi diplomával kapcsolatban. A császárhoz címzett felírat összefoglalta mindazokat az intézkedéseket, amelyek a megyei bizottmány szerint csorbítják az önkormányzatiság elvét: „merőben tekintet nélkül hagyva látjuk azon jogérvényes, szorosabb viszonyt, a melybe Erdély Magyarországgal az 1847-1848-diki pozsoni országgyűlés VII. és az 1848-diki utolsó erdélyi országgyűlés I. II. királyilag szentesített törvényczikkei alapján lépett; midőn a folyó évi ápril 2-dikára Budapestre összehívott országgyűlésbe követeink nemcsak nem hívattak meg; sőt legmagasb nyilvánítás szerint egy külön erdélyi országgyűlés többé már nem is törvényszerű megtartására, mi több, egy soha semminemű alkotmányos törvényeinkben nem ismert, a magyar szent korona területének határain kívül tartandó birodalmi parlamentbe való követküldésre fognának intézkedések tétetni; - lehetetlen Iázott állam kötelességeket telyesítendőnek: ennél fogva a jelenleg befolyása és jóvá hagyásával alakított tiszti kar, hivatalos eljárásokban magát szorossan s a szó szoros értelmében tartsa az 1848-beli törvényekhez, valamint az ezen törvények korlátai között gyakorolják a végre hajtó hatalmat, akár közigazgatás, akár törvénykezési eljárásokban. [... | köteleztetik a még jelenleg fenn álló bár mi névvel nevezendő s az 1848-beli alkotmány előtt esmeretlen szerkezetű hivatalnok testülettel minden hivatalos érintkezést csak az iratok, s egyéb ingóságok átvételi eljárásokra szorítni, az e végett használandó levelezésre kirekesztőleg a magyar nyelvet használni. Továbbá az idézett törvények értelmében biztosítva lévén hazánknak azon alkotmányos joga, mely szerént minden egyenes és közvetett adók felett mind alkalmazású, mind feleltei rendelkezésileg törvény hozás utján maga rendelkezett, s ezen alkotmányos biztosítékától, csak az alkotmány egy oldalú megszüntetésével fosztatott meg, a közelebbi 12 évek folyama alatt: hogy egy oldalú, és semmi alkotmányos garancia által nem ellenőrzött, bár mi névvel nevezhető egyenes vagy közvetett adókat alkotmány elleneseknek tartya és tekinti; minél fogva akár a korábbi évekről lehető hátralék, akár a folyó adók behajtására semmi nemű befolyását fel nem használja, az azzal megbizandó orgánumokat nem támogatja." Az utasítás szerint: „A fenyítő-, polgári és úrbéri törvényszékek szerkezete eddigi állapotában marad." Az 1861. március 31 -én megjelent határozat az erdélyi törvénykezés újraszervezéséről már az első mondatában megfogalmazta: Jog- és birtokviszonyok biztosítása tekintetéből az osztrák polgári és bűnfenyítő törvények teljes erőben maradnak." Az utasítás szerint az adózást illetően a „főtisztek, s alárendelt hivatalnokai a pénzügyi hatóságokhoz ugyanazon viszonyba lépnek, melyben a feloszlatott közigazgatási hatóságok voltak." A feliratok szerkesztésével megbízták id. gróf Bethlen Jánost, Zeyk Károlyt, Fekete János görög egyesült esperest, Hosszú József alispánt, Halmagyi Sándor aljegyzőt és báró Huszár Károlyt. A feliratot szerkesztő bizottságban tehát egyaránt helyet kaptak megyei bizottmányi tagok és megyei tisztviselők. Április 20-án napirendre tűzték ugyan az országgyűlésben Csanád vármegye beadványát, amelyben a Csanádiak arra kérték az országgyűlés tagjait, hogy a februári pátens ellenében mint az 1790. évi X. törvény bástyája védjék meg a hon jogait és szabadságát, de ez a beadvány korábban született, mint a Kolozs megyeiek minden vármegyéhez, székely székhez és kerülethez megküldött feliratai. Ez utóbbiak jóval radikálisabbak voltak a Csanádiak beadványánál.
