Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - D. Tóth Béla: Az októberi diploma és Kolozs megye újjászervezése 1861-ben / 73–99. o.

80 Ad honorem Johannis Varga oly képviselet szervezése és feállítása tárgyalandó, mely az előbbi kiváltságos nemzetek, vallások és osztályok igényeinek, de nemkülönben az azelőtt ezen politikai jogok részvétéből kizárt nemzetek, vallások és osztályok érdekeinek is egyaránt megfelel, és az illető javaslatok lehetőleg rövidebb idő alatt elibém terjesztendők."

1 * Rechberg, aki nem mindenben értett egyet az októberi diploma és az azt kísérő intézkedések egy részével, addig halogatta a megbeszélés összehívását, hogy arra miniszterelnöki működése során már nem is került sor.

12 Mielőtt bemutatnánk Kolozs megye újjászervezését, röviden át kell tekinteni a nemzetiségi törekvéseket. A diploma kiadása felélénkítette •— a Főkormányszék, a megyék újjászervezését megelőzve — az Erdélyben élő szászok és románok erőteljes nemzetiségi mozgalmait. Brassóban

13 tanácskoztak a szászok, majd december elején a románok képviselői is. A szászok határozottan a Magyarországgal kötendő unió ellen és a birodalmi unió mellett foglaltak állást, a románok pedig már 1860. december 10-én az uralkodó színe elé járulva feliratban kérték a román nemzet politikai, vallási, társadalmi egyenjogúságát. A magyarok e követelésekkel szemben lényegében csak az 1848. évi törvények által biztosított és a nemzetiségek igényeit kielégítő törvényekre tudtak hivatkozni, de ezeknek a hivatalos elismerése és életbe léptetése nem szerepelt a Habsburgok elképzelései között.

14 Amikor december 9-én, ill. december 10-én Kemény Ferenc és Mikó Imre megkapták kinevezésüket és hozzákezdhettek a munkához, akkorra már mind a szász, mind a román követelések eljutottak az udvarhoz. Schmerling, aki a miniszterelnöki székben váltotta Goluchowskit, Kemény tiltakozása ellenére keresztül vitte, hogy Károly fej érváron tartsák meg az erdélyi parlament összehívását előkészítő tárgyalásokat, valamint a képviselők megválasztását a Birodalmi Tanácsba. A románok hangadóit azonban nem érdekelte sem az uralkodó, sem Schmerling, sem pedig Kemény vagy Mikó véleménye. Mindkét kinevezett erdélyi vezetőt megkerülve Nagyszebenben többszáz fő részvételével konferenciát tartottak, hogy egységes álláspontot alakítsanak ki a károly fej érvári értekezletre; hogy közösen léphessenek fel az unió létrehozatala ellen.

15 1

' Közli ÜRMÖSSY L.: i. m. 242-243. 12 Rechberg rövidesen lemondott és helyébe előbb Goluchowskit, majd Schmerlinget nevezték ki miniszterelnöknek. 13 Az 1. sz. lj-ben említett tanulmányomban (D. TÓTH B.: i. m.) tévesen Nagyszebeni jelöltem meg a tanácskozás színhelyéül. 14 További kutatást igényel az osztrák minisztertanácsi üléseken elhangzottak, illetve az uralkodó és a vezető magyar államférfiak közti tanácskozás részletes feltárása (1. 3. sz. Íj.), amely tovább finomíthatja ezt a sommás megállapítást. 15 Ezeknek az értekezleteknek a visszhangja jól nyomon követhető mind az Erdélyi Udvari Kancellária (= Magyar Országos Levéltár — a továbbiakban: MOL — D 228), ill. a visszaállított Erdélyi Királyi Főkormányszék elnöki irataiban (= MOL F 263).