Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - D. Tóth Béla: Az októberi diploma és Kolozs megye újjászervezése 1861-ben / 73–99. o.
D. Tóth Béla: Az Októberi Diploma és Kolozs megye... 81 A nemzetiségek által szervezett értekezleteket — ebben a felfokozott közhangulatban — úgy tartották meg, hogy az erdélyi kancellár is csak a sajtóból értesült róluk. A Főkormányszék hivatali apparátusának kiépítésére 1861 március végétől kerülhetett sor. Az 1860 ősze és 1861 márciusa közötti átmeneti időszak tehát kitűnő lehetőséget biztosított mind Schmerlingnek, hogy szembeállítsa a magyar és a nemzetiségi törekvéseket, mind a szász és a román szervezkedőknek, hogy konkrét és egyszerre mindent akaró követeléseiket megfogalmazhassák, hiszen hivatalos magyar érdeket képviselő szervezet még nem működött, az osztrák hivatalok pedig csak passzív megfigyelőkké váltak. Az erdélyi magyarok és székelyek felháborodtak a károlyfejérvári értekezlet összehívása, valamint a román és szász szervezkedések miatt, de február 11-én mindhárom nemzet képviselői egy asztal mellé ültek Károly fejérváron. Az 1848ban szentesített törvények alkalmazásához, az unióhoz ragaszkodtak a tanácskozás magyar és székely résztvevői, és a Keményt különböző feliratokkal ostromló városok képviselői, de minden követelésük eredménytelen maradt. A februári pátens (1861. február 26.), amelyet Kemény Ferenc nem írt alá, hangsúlyosan megerősítette Erdély különállását Magyarországtól. Ez csak olaj volt a tűzre. A korabeli sajtó 16 híradásaiból, a magyarok és a nemzetiségek legkülönbözőbb megnyilvánulásaiból két egyértelmű, a hivatalos iratokban jól elhatárolható cselekvéssor bontakozott ki az 1860. október 20-a és 1861. április vége közötti időszakban. Egyrészt a magyar, székely megmozdulások középpontjában az 1848. évi törvényekhez való ragaszkodás, a birodalmi tanácstól való teljes távolmaradás és az unió megvalósulása állt, elfogadva 48-as alapon a román nyelv, vallás és társadalmi egyenlőség elvét. Másrészt a szász és román törekvések ennél jóval radikálisabb nézeteket fogalmaztak meg: ellenezték az 1848. évi törvényeket, az uniót, támogatták az 1791. évi törvényekhez való visszatérést, a románok pedig önálló politikai nemzetiséggé kívánták magukat nyilváníttatni. Mindeközben a magyarok, székelyek körében hazafiúi érzületük kinyilvánítására a legkülönfélébb rendezvények követték egymást. Lobogtak a nemzeti színű zászlók, Déván gyászünnepélyt szerveztek a piski csata honvéd áldozatai emlékére, küldöttségeket menesztettek Kemény Ferenchez, tanácskozásokat tartottak egy-egy főúri udvarháznál, hogy hogyan lehetne visszatérni a 1848. évi törvények alapján történő kormányzásra. Mikó Imre és Kemény Ferenc nem vettek részt ezeken az összejöveteleken, de Ferenc József császárral még kinevezésük előtt közölték, hogy csak az 1848. évi törvények alapján képzelhető el Erdély további működése. A diploma erre ugyan nem adott módot, de mindketten bíztak abban, hogy a lépésről lépésre haladás gondolatát követve és a birodalom belső bajait alaposan ismerve, fokozatosan elPl. Korunk, Kolozsvári Közlöny.
