Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Ring Orsolya: A Nemzeti Színház elhelyezésének kérdése 1960–1971 között / 265–290. o.

RING ORSOLYA A NEMZETI SZÍNHÁZ ELHELYEZÉSÉNEK KÉRDÉSE 1960-1971 KÖZÖTT „A Nemzeti Színház több, mint egy korszerű nagyszínház, mert számunkra a magyar szó és a nemzeti kultúra jelképe." The question of the national theatre's location, 1960-1971. During the 1960s the cultural situation of the Hungárián society was characterised by the permanent dominance of two tendencies: a growing need for cultural products and the changing interest in the different forms of cultural activities. The scene of cultural „consumption" had gradually shifted to the family home. This makes the question particularly interesting: why did the National Theatre's issue gain outstanding significance; why did an obviously internationalist political system need such a symbolically national institution. The Theatre's old building at Blaha Lujza Square was destroyed in 1965 but the company was only given a new permanent home 36 years later. In the meantime, several high levél decisions were made on the reconstruction of the National Theatre, a number of construction plans were created, however the practical realisation had never followed. The here published documents as well as the short overview added represent the events of the 60s, from the records concerning the decision on the Blaha Square building's destruction and the 1965 architectural applications to the resolution of the Hungárián Socialist Workers' Party's Political Committee of 21

st April 1971. A Kádár-korszak nemcsak a gazdaság- és társadalompolitikában, az oktatásban és a tudományos kutatásban, hanem a kulturális életben is javulást hozott az 1950-es évek diktatúrájához képest. A kultúrpolitika irányítója először Szirmai István,

2 a Központi Bizottság agitációs- és propagandaosztályának vezetője, majd egyre inkább Aczél György

3 lett. Aczél az általa betöltött pozíciók (művelődésügyi-miniszterhelyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának és Központi Bizottságának tagja, a KB kulturális ügyekért felelős titkára) és személyes adottságai révén az 1960-as évek közepén már szinte tejhatalommal rendelkezett a kulturális és művészeti ügyekben. A társadalom kulturális érdeklődését, művelődési viszonyait a '60-as években két tendencia tartós érvényesülése jellemezte. Egyrészt nőtt a kereslet a kultúra termékei iránt, másrészt átalakult az egyes ágazatok iránti érdeklődés. A művelődés közösségi formái és intézményei veszítettek értékükből, a kultúrafogyasztás helyszínévé egyre inkább az otthon vált.

4 Éppen ezáltal tekinthető különösen érdekesnek, vajon miért volt kiemelkedő jelentősége a Nemzeti Színház ügyének a 20. sz. 1 HOFER MIKLÓS: Az új Nemzeti Színház építészeti terve. A Nemzeti Színház 150 éve. Szerk.: SZÉKELY GYÖRGY. Bp., 1987. 187. 2 Szirmai István: újságíró 1947-től az MKP, majd az MDP Országos Szervező Bizottságának titkára, 19491953-ig a Rádió vezetője, 1956-ban az Esti Budapest című lap szerkesztője, 1957-ben a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője. 1957 júliusától 1959-ig a KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője. 1956-tól KB tag, 1959-től PB póttag. Ki kicsoda? Életrajzi lexikon. Magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk.: HERMANN PÉTER. Bp., 1981. 534. 3 Aczél György 1956-tól az MSZMP KB tagja, 1957-1967 között a művelődésügyi miniszter első helyettese, 1967-től az MSZMP KB titkára, 1969-től az Agitációs és Propaganda Bizottság elnöke. BÖLÖNY JÓZSEF: Magyarország kormányai 1848-1987. Bp., 1987. 78-79. ül. RÉVÉSZ SÁNDOR: Aczél és korunk. Bp., 1997. 4 ROMSICS IGNÁC: Magyarország története a XX. században. Bp., 1999. 494-509.