Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Várkonyi Gábor: Edward Barton konstantinápolyi angol követ jelentése az 1596. évi szultáni hadjáratról / 177–198. o.

Várkonyi Gábor: Edward Barton angol követ jelentése 183 Eger alatt a Nagyúrhoz egy lengyel követ érkezett, akinek ura kettős játékot játszik: a követség elsődleges célja ugyanis az volt, hogy kieszközölje a Nagyúrnál, adjon különleges parancsot a tatár fejedelemnek, hogy a mostani, Magyarországra való utazása alkalmával ne lépje át sem Podolia, sem Moldva, sem Lengyelország más részeinek határát, mert Lengyelország királyának hadai fegyverben vannak a kozákokkal szemben, és ha találkoznak a tatár sereg bármely részével, és össze­csapásra kerül sor, ami valószínű, akkor az ne okozzon bonyodalmat a Nagyúr birodalma és a Lengyel Királyság között, amennyiben a Nagyúr magyarországi terveinek hátráltatásaként értelmezné a tatárok feltartóztatását. De már mielőtt ezt a követet elküldték, jól tudta Lengyelország királya, hogy a tatárok közelednek, és felkészült a feltartóztatásukra, ami meg is történt, úgy, ahogy eltervezte: a tatárokat a Dnyeszter folyón való átkelés közben, amikor egy részük csónakokban, mások szokásuk szerint a lovaik farkába kapaszkodva úszva kísérelték meg az átkelést, megtámadták a lengyel katonák elrejtőzött felderítői, akik kozák álruhában tutajokra szálltak, és hamar legyőzték a vízen lévő tatárokat: valamennyit levágták vagy fogságba ejtették — ezek között volt a tatárok főbírája is. Az elsőként átkelők, köztük a khán is, bizony csak nagy veszély és veszteségek árán menekültek meg; akik a túlparton maradtak, arra menekültek vissza, ahonnan jöttek. Mivel a lengye­lek, akik tudtak az érkezésükről, nyolcnapi járóföldes távolságban felégették a füvet, a tatárok nem találtak élelmet a lovaiknak, ezért gyorsan haza is tértek. 31 Minderről a hírek három nappal azelőtt érkeztek meg a török táborba Eger alá, minthogy a lengyel követ odaért volna, és ezért mondtam Lengyelország királyáról, hogy kettős játékot játszik, (149/b) hiszen bár ő volt a fő oka annak, hogy a tatárok magyaror­szági utazása meghiúsult, úgy tett, mintha erről mit sem tudna, és minden felelős­séget a kozákokra hárított, mint engedetlen alattvalókra és lázadókra. A tatárok, akik főerőiktől megfosztva arra kényszerültek, hogy Vidinben, egy, a Fekete-tengernél található thrákiai városban maradjanak, és nem tudták segíteni a Nagyurat magyarországi háborújában, mindenért, ami köztük és a lengyelek között történt, Lengyelország királyát és annak főkancellárját 32 okolták. A lengyel követet a Nagyúr, a nagyvezír és a főminiszterek nem is fogadták bizalommal, amiről én titokban értesültem, mert a nagyvezír igyekezett távol tartani a lengyel követtől. Azt tanácsoltam neki, hogy a saját érdekében szálljon hajóra, és a Dunán utazzon Moldva felé, így elkerülve a barbár tatárok haragját, akikkel, semmi kétség, talál­kozna útközben, ha szárazföldön utazik, ezt a tanácsot megfogadva, kíséretével Belgrádban hajóra szállt, és haza is ért épségben. Útban Belgrád felé a Nagyúr parancsot adott Hasszán basa görögországi beg­lerbégnek, hogy hagyja hátra Mohamed basa beglerbéget, hogy az szembeszálljon 31 A tatár khán, Gázi Giráj távolmaradásáról 1.: KROPF L.: i. m. 415.; TÓTH S. L.: i. m. 191.; IVANICS MARIA: A Krími Kánsúg a tizenöt éves háborúban. Bp., 1994. 89. A kán leváltásáról és az új kán kinevezéséről: IVANICS ML: i. m. 94-100. 32 Jan Zamoyski (1541-1605)

Next

/
Oldalképek
Tartalom