Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Várkonyi Gábor: Edward Barton konstantinápolyi angol követ jelentése az 1596. évi szultáni hadjáratról / 177–198. o.
184 Forrásközlések Mihály havasalföldi vajda bármely esetleges vállalkozásával és tervével, ő pedig személyesen kísérje a Nagyúr táborába az összes ágyút, amit azokon a végeken nélkülözni lehet. Az ágyúk elszállítása nagy gondot okozott az említett Hasszán basának, különösen, hogy ilyen későn kapta a parancsot; aligha tudta volna utolérni a Nagyurat mielőtt az megérkezik Egerbe. Ezt tudomásul véve, és mivel őt tartották az egyik leghíresebb kapitánynak a törökök között, parancsot kapott, hogy könynyűlovasaival siessen előre, az ágyúk szállítását pedig bízza rá Szebrencs agára, egy néma emberre, akit a Nagyúr különösen kedvelt. Hasszán basa Szegeden érte utol a Nagyurat, ahol seregszemlét tartott azon tízezer bátor lovas fölött, akiket már korábban kijelöltek a török görögök 33 közül, hogy a Nagyurat elkísérjék. Húsz nappal később az ágyúkat kísérő csapatokat megtámadta hétszáz magyar a Tiszán átkelve, és nagy volt annak a veszélye, hogy megszerzik az ágyúkat, azonban az említett néma ember és kísérete, bár nagy veszteségek árán, de vitézül megvédte és megmentette azokat. Ez az említett néma ember is halálos sebet kapott, de még (150/a) elszállította az ágyúkat és jelentést tett a Nagyúrnak, és csak az azt követő napon halt meg. 34 A Nagyúr úgy tíz napot töltött Eger komolyan megrongálódott falainak újjáépítésével, igaz jobbára fölöslegesen, mert a törökök földdel javították ki, ami azelőtt mészkőből volt, amikor hírt kapott Miksa közeledtéről. 35 Ennek jelentőségét és a Nagyúr táborára ebből következő veszélyt azonnal át fogja látni méltóságod, amint megismeri Eger fekvését, amely egy hegyoldalra épült, vele szemben egy hasonló hegy található, középen pedig egy síkság, ahol a török tábor állt. így, amennyiben a Nagyúr ott marad ahol volt, akkor ha Miksa seregei hirtelen megszállják a magaslatokat, vagy akár csak az egyiket, és megindulnák ellene, az Összes sátrát hamarosan lerombolhatják, és nagy veszteségeket okozhatnak neki. Hogy megfossza az ellenséget ettől az előnytől, a Nagyúr előrelátóan elküldte Dzsáfer basa eunuchot, az egyik vezírt, és Véli basát, a janicsárok volt kapitányát 36 , jelenleg görögországi beglerbéget, aki a Nagyúr által méltatlanul leváltott Hasszán helyére került, hogy támadják meg a keresztényeket, és puhatolják ki erőiket. Az említett basák mellé rendelt több csapat szpáhit és más vállalkozókat, de a katonák engedetlensége miatt nem gyűlt össze hatezer embernél több. Ezek, mikor meglátták az ellenséget, bátran támadásba lendültek, ami azonban nem tartott sokáig, mert visszaszorította őket a nagylétszámú keresztény sereg, és így hamar megfutottak, ami olyan ijedelmet keltett a Nagyúr és tanácsadói szívében — féltek, 33 A muszlim vallású görögök 34 A föntebb elmondott események még a belgrádi táborból való elindulás utáni időre vonatkoznak. Kropf Lajos Bartonnak egy másik levelére utal, amiben az itt említett eseményeket leírta. Mi másik levelet nem találtunk, ellenben a jelentésben a kronológiai rendet megbontva, Eger elfoglalásának eseményei után szorította be Barton az ágyúkat hősiesen megmentő néma, Szebrencs aga törénetét. Vö: KROPF L.: i. m. 405-406. 35 A keresztény sereg közeledéséről érkező hírekről: TÓTH S. L.: i. m. 204-205. 36 Véli janicsáragát a ruméliai csapatok begíerbégjévé nevezte ki a szultán. KROPF L.: i. m. 418,; TÓTH S. L.: i. m. 204.
