Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Várkonyi Gábor: Edward Barton konstantinápolyi angol követ jelentése az 1596. évi szultáni hadjáratról / 177–198. o.
182 Fo rrásköz lések a megadás októberben, azzal a feltétellel, hogy a katonákat épségben elengedik személyes javaikkal és fegyvereikkel együtt, a lakosoknak megkegyelmeznek, a várat viszont az ágyúkkal és a lőszerrel együtt átadják a Nagyúrnak. 29 Ennek megfelelően azon az októberi napon a Nagyúr elküldte az embereit, hogy birtokba vegyék a várat, de ezek hamarosan, a Nagyúr ígéretével ellentétben, fosztogatni kezdték a katonákat és a lakosságot, akikből (mármint a lakosok közül) sok foglyot is ejtettek, amíg a Nagyúr, minderről tudomást szerezvén, meg nem büntette őket — azután pedig ügyelt rá, hogy több erőszakoskodás ne legyen. A következő napon kiengedték a katonákat a kapukon, ahol a mohó törökök vártak rájuk, és a Nagyúr ígéretével ellentétben, megfosztották őket mind fegyvereiktől, mind személyes javaiktól, majd az anatóliai beglerbégre bízták, hogy biztonságban elvezesse őket (148/b) Tokajig, egy kétnapi járóföldre lévő várig. A Hatvannál megölt törökök rokonai és barátai azonban rájuk rontottak és levágták őket, anélkül, hogy az anatóliai beglerbég bármilyen ellenállást tanúsított volna, hétszáz embert vagdaltak darabokra. Bizonyos tiszteket — köztük a vár magyar kapitányát, Nyáry Pált — nem engedtek el a közkatonákkal; ez a Nyáry azt állítja, hogy vagy a Nagyúr, vagy a nagyvezír, vagy inkább mindketten, beleegyeztek az öldöklésbe, esküjük és ígéretük ellenére. Az ott maradt lakosokat, miután három napig nem kaptak élelmet, és majdnem mind éhen vesztek, szabadon elbocsátották a környező falvakba; a fent említett főkapitányokat és tiszteket azonban továbbra is fogva tartották a várban, kivéve Nyáry Pált, akit a nagyvezír mindig a sátrában őrzött. Ez történt a híres és ősi Egerrel, amely híresebbnek bizonyult, mint amilyen erősnek, és amelynek gyengeségét fokozta a császárnak és embereinek hanyagsága: hiszen a várban háromezer katona sem volt, hogy szembeszálljon a Nagyúr teljes seregével, a falakon nem volt több hét ágyúnál, amivel lőhettek volna az ellenséget, pedig több, mint húsz jó rézágyú hevert a vár utcáin felállítatlanul. A hírek szerint megfelelő 30 tüzéreik sem voltak, így 19 nap alatt megvívták, és a 20-adikon el is foglalták a várat; sőt, ez sokkal hamarabb is bekövetkezhetett volna, de a védők reménykedtek abban, hogy Miksa, Magyarország címzetes királya a segítségükre siet. A Nagyúrnak hozott hírek szerint, az volt a terve, hogy odasiet és véget vet az ostromnak, bár ebben hátráltatta az erdélyi fejedelem, aki birodalmi hercegként abban reménykedett, hogy Moldva és Havasalföld mellett más területeket is megszerezhet, őt azonban visszatartotta a félelem a tatár fejedelemtől, akinek a Nagyúr szolgálatában Magyarországra kellett jönnie — attól félt, hogy ugyanazon az úton fog jönni, Erdélyen keresztül, mint három évvel azelőtt. (149/a) Ezért, amíg meg nem hallotta, hogy az említett tatárok vereséget szenvedtek a lengyel kozákoktól, nem merészkedett elő tartományából, hogy csatlakozzon Miksához, így az Egernek nyújtandó segítséggel tíz nappal elkésett. Eger vár védői október 12-én adták meg magukat. A törökök 13-án vonultak be a várba, vagy: képzett
