Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Várkonyi Gábor: Edward Barton konstantinápolyi angol követ jelentése az 1596. évi szultáni hadjáratról / 177–198. o.
Várkonyi Gábor: Edward Barton angol követ jelentése 181 A második napon a védők, akik háromezren 24 sem voltak, maguk is látván gyöngeségüket, a városiakkal együtt, akik közül a többség elmenekült, csak kevesen maradtak (és közülük is a gyengébbek), a Nagyúr seregének közeledtére felgyújtották a várost (mely nagy volt, és tetszetős), hogy a törökök, amikor elkerülhetetlenül elfoglalják azt, ne tudjanak előnyös helyeken sáncokat építeni a vár még nagyobb kárára — ráadásul így a várból ők is könnyebben észlelhetik és visszaverhetik az ellenséget. Ennek ellenére még égett a város, amikor a janicsárok behatoltak a házakba, és elvitték, amit a lángok megkíméltek, és később is folyton azokban a házakban és sarkokban ólálkodtak, amelyek védhetőek maradtak. 16-án a janicsárok egész nap és egész éjjel ostromolták a várat; még a főkapuig is eljutottak, melynek bejáratánál több magyart leterítettek, de mivel senki sem követte őket, azok kis veszteség árán visszaverték a támadást. 25 27. 28. és 29-én a vár aláaknázásával foglalatoskodtak, valamint fát és földet hordtak össze az árkok feltöltésére; 30-án felrobbantottak egy aknát, de az nem a terveik szerint sült el, hanem visszafelé, és sok törököt megsebesített. Körülbelül ezzel egy időben egy végsőkig elszánt csapat jutalom reményében, felajánlotta szolgálatait minden különösen veszélyes esetre. Egy kapu őrzését vállalták, de mivel mind újoncok voltak, (148/a) a váratlanul rájuk támadó védők készületlenül találták őket, így hamarosan vereséget szenvedtek, sokukat megölték, és zászlójukat is elragadták. [Október] 2-án a törökök általános támadást akartak indítani: betemették az árkokat fával és szénával, de vagy mert nem készültek még el, vagy mert nem mondták nekik, hogy fedjék be az egészet földdel, a védők görögtűzzel hamar elemésztették azt, és így, akkor meghiúsították a törökök terveit. 4-én a törökök, egy aknát felrobbantva nagy rést ütöttek a falon, amit általános támadás követett, amely egy óráig tartott, és roppant heves volt mindkét oldalon, végül azonban visszaverték őket. Ám nem sokkal később újabb támadás indult, ami két órán keresztül tartott, és amelyben a törökök kerültek fölénybe, akik megszereztek egy kis bástyát 26 a falon az ott lévő ágyúkkal együtt, amelyeket aztán a vár ellen fordítottak. 5. 6. és 7-én folytatták az ostromot, bár közben a törökök titkon két helyen is aknákat készítettek elő, amelyeket 8-án felrobbantottak, és három öl széles rést ütöttek a várfalon. Ezt követően aznap és másnap is sikeres támadások folytak, amelyek végveszélybe sodorták a várat. Ezen [az október] 9-ei napon egy angol trombitás szökött ki a várból egy magyarral együtt; ezeket a Nagyúr elé vitték, és amikor ígéretet kaptak, hogy az életüket megkímélik, elárulták a vár gyengeségét, mire a magyart ígéretükhöz híven elengedték, a trombitást pedig a Nagyúr parancsára hozzám küldték. 27 10-én 28 tárgyaltak, majd ezt követte 24 Az egri védők létszámai Sugár István 3400 főre teszi. SUGÁR ISTVÁN: Az egri vár históriája. Bp., 1991. 110. 25 A janicsárok idő előtti támadásáról: TÓTH S. L,: i. m. 197. 26 Vö: KROPF L.: i. m. 410. 27 A várból kiszököttekről 1.: KROPF L.: í. m. 411-412. A 9-ei dátum téves, amiről Barton ír 10-én történt. Innentől a szöveg következetesen téved egy napot. 28 Helyesen 11-én.
