Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Lakos János: A Magyar Országos Levéltár feladatkörének és szervezeti helyének változásai, 1875–1995 / 101–129. o.
120 Ad honorem Johannis Varga tővé tétele, a kutatók kiszolgálása. A MOL ezt a kötelezettségét természetesen a különböző korokban felmerülő igények és a mindenkori szabályok keretei között teljesítette. Jogszabály először 1947-ben állapított meg általános kutatási időhatárt (a levéltári törvény az 50 évnél régebbi iratok kutatását biztosította gyakorlatilag szabadon). A szocialista korszakban alapvetően belső, nem nyilvános utasítások határozták meg a kutathatóságot, fix, meghatározott évekhez kötött időhatárokat — 1918, 1938, 1944 — alkalmaztak, különbséget tettek a belföldi és a külföldi kutatók között, a tudományos és a nem tudományos kutatók között, politikai okokból túlzott korlátozásokkal éltek, ezek alól a különböző minisztériumok adhattak felmentést személyre szólóan. 53 Csak 1989-ben született kutatási jogszabály, a 118/1989. (XI. 22.) MT rendelet, amely csökkentette a korlátozásokat, és mozgó, nem meghatározott évekhez kötött kutatási időhatárokat vezetett be. Törvényszintű és jogállami szellemű szabályozást a rendszerváltozás után megalkotott levéltári törvény (1995. évi LXVI. törvény) hozott. 1922-ben, 1947-ben és 1950-ben egyaránt szerepelt a MOL feladatkörében, hogy levéltári kutatást végez és véleményt ad állami szerveknek tudományos és kormányzati kérdésekben, 1969-ben azonban már csak a tájékoztatási kötelezettséget írták elő. A második világháború előtt a nemesség-igazolási, 1990 után fél évtizedig a kárpótlási adatszolgáltatási ügyek intézése jelentett olyan tömeges igazgatási jellegű feladatot, amely komoly mértékben akadályozta a valódi levéltári szakmai munka végzését. A MOL története során mindig ellátott bizonyos hiteleshelyi funkciókat általában külön törvények előírásai alapján. Pl. még az Archivum regni-től örökölte a törvények hiteles, eredeti példányainak megőrzését. Az 1886. évi VIII. te. alapján részt vett az örökös főrendiházi tagsággal felruházott családok nyilvántartókönyvének vezetésében, és őrizte a könyv egyik példányát. Az 1874. évi VIII. te. még az Archivum regni-re bízta a métermérték hiteles példányainak őrzését, s ez egészen 19lóig a MOL-nak is feladata maradt. Az országgyűlési és önkormányzati választásokról, valamint a népszavazásról szóló 1989-1990. évi törvények rendelkezései következtében őriznie kell az szavazások összesítéséről készült jegyzőkönyveket. A leírtak Összegzéseként elmondhatjuk a következőket. A MOL valóságos, 1922től jogszabályban is meghatározott feladatköre 1875-től — ha egyenetlen ütemben is — folyamatosan bővült. Különösen fontos változást jelentett a polgári időszakban a történettudományi kutatóbázissá fejlődés, majd a második világháború, és főleg 1969 után az iratkezelés felügyeletébe és a közművelődésbe való bekapcsolódás. A többi levéltárhoz hasonlóan tehát a MOL is két irányba nyitott az elmúlt évtizedek során: az irattárak, iratkezelés és a nagyközönség felé. Az 1969. évi levéltári jogszabályok a legutóbbi időkig, 1995-ig adták a jogalapot a MOL tevékenységéhez, noha már az 1980-as évek végére alaposan eljárt az idő ren53 Vö. LAKOS JÁNOS: A levéltári kutatási korlátozások elvei. LSZ, 39. (1989) 2. sz. 3-7.
