Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.
Sunkó Attila: A Curia Militaris működésének nyomai... 31 Az első szabályzáshoz képest jelentősen bővíti a városi jogrend szerint tárgyalandó megnevezett cselekmények körét, hiszen immár a gyalázkodáson túlmenően az adósságot és a zálogügyletet, sőt bármely más cselekményt is ide sorol. Sokkal lényegesebb azonban a speciális bíráskodás elé utalt ügyek — becsületügy és nagyobb hatalmaskodás — együttes említése! A két cselekmény tehát bármely nemesek esetén, éppen szoros összefüggésük és a várhatóan igen súlyos ítélet alapján ugyanazon bíróság, a fejedelmi curia elé tartozott. Magát a nagyobb hatalmaskodást 149 részletesen határozza meg a Hármaskönyv vonatkozó része alapján, azzal szinte szószerint egyezően}^ Jól láthatóan csak a fejedelem és a nemesség érdekeit érintő „kényes" ügyeket emeli ki a curia elé. Célja, hogy ezekben a kiemelt fontosságú, figyelmes eljárást igénylő ügyekben a nemes felett ne városi fórum ítéljen. A fejedelem saját érdekeinek védelmén kívül valószínűleg a nemesség nyomására vezeti be, jobbanmondva erősíti meg a középkori előzmények folyományaképpen addig is működő curia militaris joghatóságát. Miként a Királyi Magyarország esetében, ezúttal is feltétlenül meg kell említeni, hogy mivel az infámia fogalmát az erdélyi büntetőjog is ismerte, a becsületsértés — és a rágalmazás, amelyek között nem igazán tettek különbséget — valamint, a hatalmaskodás tárgyalására az Erdélyi Fejedelemségben is volt más jogi fórumokon lehetőség. A curia militaris eljárásához hasonló eljárás keretében megyei és városi bíróságok, székely önkormányzatok, sőt különleges esetben az országgyűlés is ítéltek becsületügyekben, az esetek zömében nyelvváltságra. 151 A bíróság megnevezése azonban komoly terminológiai problémát vet fel. A részletesebb szabályozásban már a militaris jelzőt elhagyva, egyszerűen csak curia a meghatározás vélhetően arra utalva, hogy a fejedelmi curia előtt tárgyalták mindkét ügyet, azonban ha szükséges volt becsületügy esetén a curia mint nagyobb egység kebelén belül, curia militarist hoztak létre alkalmilag, a megfelelő személyek részvételével. Felmerül annak a lehetősége, hogy a Justh-Szluch ügyben már ismertetett megoldás szerint, amikoris az egymással összefüggő ügyekben, kisebb hatalmaskodás ügyében a személynök, a becsületügyben a curia militaris szokása szerint az országbíró ítélt, Erdélyben is működött valamiféle nagybírói rendszer és ennek megfelelő esetenkénti hatáskör megosztás. A bíróság joghatósága, vezetője Kármáni aga felperes és Kerekes Balázs alperes ügyét is a fejedelmi kúriában tárgyalták, joggal feltételezve, hogy az 1577. évi, Kolozsvár városa részére Báthory Kristóf által megerősített törvénykezési helyhatósági szabályzat a becsületet érintő ügyekre és a nagyobb ispánja által módosítva újabban megerősítése. Oklevéltár Kolozsvár, i. m. II. 118. A törvény eme módosított változatát a Manumenta Hungariaae Juridico-Historica, i. m. I. nem közli. 149 Nagyobb hatalmaskodás: 1435 Zsigmond nagyobb végzeménye. 4, 5 te. a kisebb és nagyobb hatalmaskodás első megkülönböztetése. Nagyobb hatalmaskodás esetén követendő eljáráskor a királyi személyes jelenlét vagy a nádor, országbíró ítél. Kiszabható büntetés: fejvesztés. Mivel gyakran jutott a nagyobb hatalmaskodás a királyi személyes jelenlét elé, annak helyettesítésére kirendelt bíróság jön létre. HAJNIK I.: i. m. 38. 150 Capitalis itaque sententia nostro hoc aevo non nisi ratione invasionis domorum, interemptionis, verberationis, vulnerationis, et sine justa Causa detentionis nobilium, praeterea praetextu occupationis quorumlibet iurium posssessionariorum, et eorum pertinentiarum, quocunque nomine censeantur, decerni sólet et pronunciari. WERBŐCZY I.: i. m. II. cím. XLII. 5.§. ratione invasionis domorum nobilium sine justa causa, occupationis posssessionum, et pertinentiarum earundem, detentionis nobilium sine justa causa verberationis et vulnerationis ac interemptionis nobilium WERBŐCZY I.: i. m. II. LXVII. cím. 9§. 151 A szakirodalomban számos példa ismert ANGYAL P.-DEGRÉ A.: i. m. 58., 70-71., 93., 100., 103, 114. stb.
