Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.
32 Közlemények hatalmaskodásra vonatkozó része a későbbiekben, így Báthory Zsigmond uralkodása alatt is érvényes maradt. Támogatja ezt továbbá, hogy a felperes idegen, nem az Erdélyi Fejedelemség lakója és fejedelmének alattvalója, hanem a Moldvai Fejedelemség urának egyik nemes főembere. Az alperes pedig udvari familiáris és mint ilyen, az uralkodó udvarához tartozó nemes személy, ügye elintézését joggal várhatta az eredetileg is e réteg számára életre hívott curia militaristól, bár az 1577. évi rendelkezés elvileg bármely nemes ellen (contra quoslibet nobiles) indított pert ide utalt. Jelen ügy is tartalmaz nagyobb hatalmaskodást, méghozzá az alperes érvelését figyelembe véve, a felperes részéről is. Már az előző — „ itt capitan uram előtt" — zajlott tárgyaláson is felszólalt az alperes a letartóztatása ellen és kérte szabadon bocsátását („mely keresetedről neked törvényed is lőtt"). Ekkor, 1592. január 24-én keletkezett a sajnálatos módon csonkán fennmaradt ítéletlevél. A középkori előzmények ismeretében —• miszerint az országbíró által képviselt királyi jelenléti bírósággal szemben azt a bíróságot, amelyet a király, rendszerint a kúriában, személyesen tartott vagy külön megbízásából (ex speciaÜ mandato) helyette más, mint az országbíró, a királyi különös jelenlét (speciális praesentia regia) bíróságának nevezték — 152 elképzelhető, sőt mi több, igen valószínű, hogy az 1592. január 24-én kelt forrás {„ex speciali commissione domini pricipis") kifejezése, amellyel a fejedelem udvari főkapitányát bízza meg az ítélkezéssel, valamiféle középkori eredetű, annak uralkodói kegyelmet és védelmet adó célját megőrző bíróság, mondjuk „az erdélyi fejedelmi különös jelenlét" működésének bizonyítéka. A bíróságot Király Albert, az udvari lovasság kapitánya („capitaneus equitum aulae"), a tizenötéves háború egyik hadvezére vezeti, amit a tisztség terminológiai változatainak ismerete magyaráz. Az udvari lovasság főkapitánya egyben az udvari főkapitány (supremus capitaneus aulae) címét is viselte. A bíráskodásban betöltött szerepét pedig leginkább a fejedelem udvari familiárisainak kapitánya (capitaneus aulae familiarium illustrissimi principis) világítja meg. 153 Amennyiben elfogadjuk ugyanis, hogy a bíróság joghatósága (a Jagelló-kori királyi udvar szervezetéhez hasonlatosan) 154 elsősorban a fejedelmi udvarban fegyveresen (is) szolgálókra illetve azok legfelső rétegére, az udvari familiárisokra terjedt ki, logikusnak tűnik, hogy felettük a szervezet főkapitánya is ítél. Egyelőre csak feltételezhető, hogy az udvari főkapitány jurisdictiója az udvari gyalogság tagjaira is kiterjedt. Ide kívánkozik egy párhuzam a királyi Magyarország joggyakorlatából: a Batthyány Ádám által 1646-ban, Csákány 1650-ben Körmend számára adott kiváltságlevelek biztosítják azt a jogot, miszerint: „A körmendi hajdúvárosi kapitány székéről ezért nem a Kanizsával szembeni végek generálisának személyében eljáró vicegenerális egerszegi székére, hanem — amint azt a kiváltságlevél kimondta — a főkapitány, azaz a Batthyány-magánhadsereg, illetve szervitorok főkapitányi székére [SA] kellett (legalábbis elvileg) fellebbezni, onnét pedig 152 HAJNIK I.: i. m. 34. 153 Király Albert: 1590. augusztus 2 capitaneus aulae familiarium Illustrissimi principis. MOL F 2 Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak. A Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára. Protocolla. XI. 198-199. Sibrik Gáspár: 1595. április 3. Capitaneus aula nostrae familiarium. MOL F 17 Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak. A Kolozsmonostori Konvent Országos Levéltára. Cista Comitatuum. Com. Álba Cista I. fasc. II. N15. A tisztség XVI. századi terminológiájára SUNKÓ ATTILA: Az erdélyi fejedelmi testőrség archontológiája a XVI. században. Fons, 1. (1994) 198-200. Az udvari hadszervezet és ennek részeként az udvari főkapitány tisztségére, az udvari lovasság szervezetére: SUNKÓ A.: Az Erdélyi Fejedelemség, i. m. 106., 109., 112., 117-118. 154 KUBINYI A.: A királyi udvar, i. m. 322.
