Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.

Sunkó Attila: A Curia Militarís működésének nyomai... 29 Csak feltételezhető, hogy az udvari nép vitás ügyeinek megoldása valamilyen törvényes, esetenként összehívott bírósági fórum előtt történt, amelyet a fejedelem személyének képviseletében a főudvarmester vezetett. Az udvar rendjét, ebből a szempontból is, részletesebben szabályozza a fejedelmi kor végén I. Apafi Mihály 1682. július 24-én kiadott rendtartása.

143 A főudvarmester igen bő tevékenységi körének részletes meghatározása (az udvar rendjének, udvari tisztségviselőknek felügyelete, udvarba érkező idegenek fogadásának, audienciájának intézése, udvarba érkező érdemes erdélyiek meghívása a fejedelem asztalához, bejárók, inasok szolgálati rendjének szabályzása) mellett az edictum 8. pontja értelmében „az udvari nép egymás közti és másokkal akár az udvaron kívül folytatott jogvitáit is ők orvosolják, az ítélet végrehajtásáig bezárólag."

144 Ezesetben már nyilvánvalóan törvényes, azaz bírósági formában (is) működő igazságszolgáltatásról beszélhetünk. Ehhez társul még, az Apafi korban kiadott másik edictum szerint, az udvari gyalogok feletti parancsnoklás joga is, igaz csak a fejedelem különös meghagyására.

145 Azt már a fenti példák is jól mutatják, hogy a fejedelem személyes bíráskodása az Erdélyi Fejedelemségben, némiképp korlátozva bár, de érvényesült. A középkori eredetű sajátos bíróság, a curia militarís továbbélésének rendkívül fontos, egyértelmű bizonyítéka Kolozsvár város Báthory Kristóf erdélyi vajda által 1577-ben megerősített törvénykezési helyhatósági szabályzata és annak ugyanazonévi módosítása. I

46 A rendelkezés világosan kimondja: „Továbbá ha egy Kolozsvár városában örökséggel bíró és birtokló vagy nem bíró és nem birtokló nemes személy, azon helynek [Kolozsvár] bírája előtt pert indítana és ugyanott a bírákat, az esküdt polgárokat, vagy perbeli ellenfelét gyalázkodó és sértő szavakkal illetné, a mondott szavak milyensége úgy veendő tekintetbe, hogy a széksértés széksértés büntetésére, ha pedig fejváltságot illető, fejváltságra ítéltessék, ha pedig becsületet illető ügy, amelynek tárgyalása a mi curia militarisunkra tartoznék, az olyan nemest saját bírája [a curia militarís] előtt a „jog útján üldözze"a [másikjperes fél. "

147 Szerk.: SZILÁGYI SÁNDOR. I-XXI. Bp., 1875-1898. (Monumenta Hungáriáé Historica. Magyar Történelmi Emlékek, Ill/b.) III. 171-177. A „főudvarmester felügyel az udvar népére, megakadályozza viszálykodásukat, megtartja az udvar rendjét" 176. TRÓCSÁNYI ZS.: i. m. 1980. 392. 143 Edictum administrationis Aulicae Illustrissimi ac celsissimi domini domini principis Transylvaniae serenissimi comprehendens rebus observantibus occasionibusque subinde occurrentibus quoad fieri potiut accommendatum. MOL P 1239 Családi levéltárak. P szekció. Teleki család marosvásárhelyi levéltára. Apafi Mihály gyűjtemény. Kiadása: Apaffy Mihály erdélyi fejedelem udvarának rendtartása. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 5. (1908). 494-505. 144 TRÓCSÁNYI ZS.: i. m. 392. „8. Ritkán, avagy ugyan nem is lehet semmi hivatalok és dolgok folytatása is külómb-külömb akadályok nélkül, melyhez képest akár helyben, akár úton ne essenek vagy udvarunk népe között, vagy udvarunk népinek másokkal holmi ellenkezések, ezféléket ő kegyelmek szorgalmatosan megvizsgáljanak, és vagy békesség vagy törvény szerént való eligazítását, s executióját is istenesen munkálódni hivataljokhoz tartozó dolgának ismervén el ne mulassák." MGTSZ 1908. 496. 145 Ez a jog természetesen a fejedelemé volt, rajta kívül a fejedelemasszonynak és a főgenerálisnak, adott esetben a fejedelem parancsára a fő- és aludvarmesternek, a praefectusnak vagy azok helyetteseinek is kellett engedelmeskedniük. SZÁDECZKY BÉLA: /. Apafi Miluíly fejedelem udvartartásából. Kolozsvár, 1913. 28. 146 „Kolozsvár törvénykezési helyhatósági szabályzata Báthory Kristóf erdélyi vajda és székelyek ispánja által megerősítve." Oklevéltár Kolozsvár története második és harmadik kötetéhez. Összegyűjt, és szerk.: JAKAB ELEK. Bp., 1888. II. 108-116. 147 „coeterum si nobilis persona in Ciuitate colosuar Hereditatem habens et possidens, vei non habens et non possidens, coram Iudice illius loci lites moverit ibique verba injuriosa et contumeliosa vei Adversus Iudicem, vei Iuratos Cives, aut Adversarium suum proferret, Quiditas verborum prolatorum est conside-