Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.
28 Közlemények a Hármaskönyvhöz hasonlóan ez sem tartalmaz büntetőjogi tárgyú részt, nem sokkal azok kihirdetése után már hivatkoztak, „a két törvénykönyv a gyakorlatban Erdélynek olyan jogi bibliájává alakult, mint Magyarországon a Hármaskönyv." 138 Erdélyben, — a magyarországi fejlődéstől eltérően, ám annak örökségeként — szokásos maradt a fejedelem személyes bíráskodása. Annak ellenére azonban, hogy nem sokkal Mohács előtt, 1521. február 3-án született oklevél szerint becsületsértési esetben a Szapolyai János által tartott vajdai széken — jóval az 1486 és 1492. évi törvények után — megítélt párbajról is van tudomásunk, nem bizonyos, hogy a curia militaris koraújkori továbbélése az Erdélyi fejedelemségben kettős forrásból táplálkoznék, egyrészt a középkori királyi curia másrészt az erdélyi vajda személyes ítélkezési gyakorlatából. 139 A XVI. században a fontosabb ügyek, például hűtlenség, tárgyalásakor még személyesen volt jelen, később az I. Rákóczi György által elfogadott választási feltételek — melyeknek gyakorlati megvalósulása nagyban függött a mindenkori fejedelem személyiségének súlyától — tiltották a fejedelem bíráskodó országgyűlésen való személyes megjelenését, a „legfelsőbb kegyelmezési jog" gyakorlása, azaz a hozzá való fellebbezés joga azonban vélhetően megmaradt. 140 Csorbítatlanul maradt fenn a fejedelem személyes bíráskodási joga a fejedelem udvari népe és a katonák felett. 141 A gyakorlatban ezt a jogát — legalábbis az udvari nép esetében — átruházta az udvarmesterre. Bár a Mohács előtti előzményeknek és a curia militaris funkciójának is ez felel meg leginkább, forrásszinten a XVI. században nem igazolható. A Báthory István által 1583. március 6-án kiadott, Erdély igazgatási formáját megállapító rendelkezés ugyanis a főudvarmester hatáskörét meglehetős általánosságban szabályozza. Már ekkor egyértelmű azonban az a jogköre, hogy „Az udvar népének erköltsét és életét mérsékelni igazgassa, és teljességgel arra gondot viseljen, hogy az udvar szorgos és tekintetes legyen, valami háborúságok az udvarban is ne támadják, senkinek az tisztességének és tisztének határát által ne hágja...". 142 138 ANGYAL P.-DEGRÉ A.: i. m. 8-9. 14. A két törvénykönyv a Hármaskönyv melletti majdnem egyeduralmát később is megőrizte, hatályát a Diploma Leopoldinum is fenntartotta. CSIZMADIA A.: i. m. 167-168. Vö. WENZEL G.: Erdélynek törvényhozása, i. m. 399-400., 461. 139 1521. február 3. Kolozsvár. Szapolyai János erdélyi vajda a Kolozsmonostori Konventhez. A háportoni Forró Tamás becsületügyében (ratione et praetextu certae dehonestationis) a vajda előtt megvívott párbaj vesztesének háportoni Forró másként Petthendy Balázsnak a vajda bírói kezére került valamennyi Erdélyben lévő birtokait háportoni Forró Tamásnak és fiainak Lászlónak és Mátyásnak és utódaiknak adta, ezért elrendeli a birtokbavezetésüket. Dl 26 546 HAJNIK I.: i. m. 275. 140 „terminuskor semminemű törvénynek discussiójában benn nem ül (a fejedelem), holott ad suam praesentiam appelálják a törvényt, mint summus justitiarius eleibe" A C II. rész I. ez. V. articulus XIIIII. Rákóczi György választási feltételeiben egy enyhébb szabályozás szerepel: „semminemű causáiban a fiscusnak benn nem ül: egyéb causákban mindazáltal benn ülhet ő nagysága, de úgy, hogy ő nagysága méltóságos személye eleibe való appellátiók ezzel ne inturbáltassanak" A. C. C. II. rész VI. cím. XIII. cikkely. I. Rákóczi Ferenc kondícióiban azonban már visszaáll a szigorúbb szabályozás. RÁCZ LAJOS: Főhatalom és kormányzás az erdélyi fejedelemségben. Bp., 1992. 166-167. 141 „Ingyen gazdálkodásról. Edictum XXXVII. Ha residentiátlan nemes ember, urak, vagy főrendek szolgái, a falu felkelvén, személyeknek megsértésök, és megkárosítások nélkül, ha magokat megadják, fogják meg, és vigyék tiszt kezéhez, a ki törvényt láttatván, és a dolog megbizonyosodván, a kárt refundálhassa, s magokat pedig díjuk letételével válthassák meg. Ha zászló alatt való fizetett rend, avagy egyéb udvari szolgák, ezen mód szerint megfogattatván, ha közel lesznek, vigyék kapitányok vagy generálisok kezeikhez; ha pedig a fejedelmek közel lesznek, udvarhoz vigyék fogva, és ezen mód szerint büntettessenek. Ha pedig fiscalis várakhoz, vagy fejedelmek egyéb jószágaihoz tartozó szabadosok, vagy egyéb rendek lesznek, megfogattatván, azok is praefectus kezéhez vagy udvarhoz küldettessenek, a hasonló büntetésre. „ A C. C. V. rész 27. ed. ANGYAL P.-DEGRÉ A.: i. m. 16. 142 1583. márc. 6. „Báthory István Erdély igazgatásának formáját megállapítja, s annak élére triumvirátust nevez ki." Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Momumenta comitialia regni Transsylvaniáé, 1540-1699.
