Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - IRODALOM - L. Nagy Zsuzsa: Berényi Zsuzsanna: Iratok a magyarországi szabadkőművesség történetéhez 1918–1950. Bp., 2001. / 286

286 Irodalom IRATOK A MAGYARORSZÁGI SZABADKŐMŰVESSÉG TÖRTÉNETÉHEZ 1918-1950 Válogatta, szerkesztette, jegyzetekkel ellátta és a bevezető tanulmányt írta Berényi Zsuzsanna Budapest, 2001. Magyar Országos Levéltár, 185 oldal A Magyar Országos Levéltár többszörösen is jószolgálati feladatot teljesített, amikor kiadta e kötetet, amely a bevezetőt követően 58 iratot, a szabadkőművesség történeti kronológiáját, a kötet használhatóságát segítő névmutatót tartalmaz. A szabadkőművességet ma is balítéletek, jó esetben tájékozatlanság veszik körül, noha az elmúlt évtizedekben több, szakmailag megalapozott történeti munka jelent meg róla. Az itt közreadott iratok hozzájárulnak a reális ítéletalkotáshoz, már ha eljutnak a szélesebb olvasóközönséghez. Nem azért, mert a szabadkőművességen belül keletkezett írásokat kapunk, hanem mert szinte kivétel nélkül a belügyi szerveknek készült besúgói jelentéseket tartalmazzák. Mi olvasható ki ezekből? Mindenekelőtt az, hogy a hatalom olyan figyelmet fordított a páholyokra, mintha tömegeket tömörítő szervezetek lettek volna. Pedig 1919-1920 és 1945 között belügyminiszteri rendelet tiltotta a páholyéletet és sok más tényező is ritkította a tagok számát. 1945 után is csupán néhány évig, az 1950. évi betiltásig működhettek legálisan, nagyon nehéz és egyre romló feltételek között. A jelentésekbe foglalt adatok tömege szinte nélkülözhetetlen azok számára, akik az 1918-1950 közötti budapesti polgárság és értelmiség történetével foglalkoznak. (A jelentések a budapesti páholyokra terjednek ki.) Nevek, foglalkozás, személyi adatok a lakcímekig, a különböző társadalmi intézményekben játszott szerep, a gazdasági élet szereplői csakúgy, mint írók, művészek, vagy kevésbé ismert személyek, mind megtalálhatóak a jelentésekben. Tanulságos összevetésre kínálkozik, hogy két olyan gyökeresen különböző politikai rendszer, mint a Horthy- és a Rákosi-rendszer, miért tartotta egyaránt veszedelmesnek és üldözendőnek a népesség lélekszámához viszonyítottan szerény tagsággal bíró páholyokat. Berényi Zsuzsanna hosszú évek óta rendkívüli szorgalommal kutatja és dolgozza fel a magyarországi szabadkőművesség történetét. A kutatót a szerencse is segítette, hiszen rátalált e sokat mondó besúgói jelentések csomójára. Az iratokat kronológiai rendben közli, megadva minden jellemző jegyüket. Célszerű és indokolt lett volna azonban, hogy szerkezetileg (alfejezetek) elválassza az 1945 előtt és után keletkezetteket, hiszen azok történetileg elkülönülő két időszakhoz tartoznak. A kötetet mindazok haszonnal forgathatják, akik nem csak a szabadkőművesség, hanem a magyar társadalom történetét kutatják, akik a hatalom jellegével és módszereivel foglalkoznak. L. Nagy Zsuzsa