Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - BESZÁMOLÓ - Gecsényi Lajos: A Magyar Országos Levéltár 2000. évi tevékenysége / 287–301. o.

A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR 2000. ÉVI TEVÉKENYSÉGE The report deals with the acivity of the National Archives of Hungary in 2000. It gives an overview of the changes in staff and in technical aids, the collecting, arranging and sorting works carried out by the individual departments, the growth in the quantity of documents, teh scholary achievements, the publications produced by the Archives, its cultural role and international connections. A Magyar Országos Levéltár — mint az 1000 éves magyar állam kialakulására, fejlődésére és működésére vonatkozó történeti források központi gyűjtő- és őrzőhelye — annak a célkitűzésnek a jegyében végzi a munkáját, hogy eleget téve a levéltári törvényben meghatározott feladatainak, minél szélesebb körben hozzájáruljon a levéltári anyagban történő gyors tájékozódás és hozzáférés feltételeinek a bővítéséhez. E tevékenysége egy folyamatosan építkező hosszú távú koncepció része, amely a pénzügyi és személyi működési feltételek függvényében valósul meg. Ezt évről-évre visszatérően azért is ki kell emelnünk, mert éppen a személyi terület az, ahol a képzési és alkalmazási (bérezési) gondok azok, amelyek együttesen a legszámottevőbb hatást gyakorolják az intézmény munkájára. Ennek konkrét jele, hogy évek óta lényegében nincsenek eszközeink a magángazdaság egyre erősödő irattáraiba, a közszolgálatba vagy éppen más — lényegesen jobban fizetett — levéltárakba elvándorló jól képzett munkatársaink megtartására, nem szólván egy kívánatos pozitív szelekció érvényesítéséről. A megüresedő álláshelyek mégoly folyamatos betöltése nem jelenti azt, hogy az újonnan munkába álló — az esetek döntő többségében nem szakirányú végzettséggel bíró — új kollégák rendelkeznek mindazon ismeretekkel, amelyek nélkülözhetetlenek a levéltári anyag kezeléséhez és feldolgozásához vagy a maradandó értékű iratok genezisének a nyomon követéséhez. Régóta esedékes volna szembe nézni azzal a ténnyel, és levonni a megfelelő konzekvenciákat, hogy a központi nemzeti levéltárban őrzött iratanyag egyedisége a szükséges szakmai ismeretek teljes körű megszerzését csakis hosszú távon teszi lehetővé. Ennek kihatásai — mégha a szükséges háttér információk sokrétűsége és specifikussága nem is feltétlen itt a legnagyobb — mindenekelőtt és döntően a 20. század második felében keletkezett tömegiratok esetében jelentkeznek. Éppen azon a területen, ahol a levéltár mindmáig viseli a korábbi évtizedekben felhalmozódott terheket. Mindaddig, amíg nem alakul ki egy új szemlélet és annak nem sikerül érvényt szerezni, aligha lesz mód a hagyományos levéltári anyag nagy arányú növekedéséből és az új információhordozók megjelenéséből eredő feladatok megoldására. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az intézmény munkájának javításához nem csupán a külső tényezők megváltozása a szükséges, hanem belső szervezeti, munkairányítási intézkedések is. Ezek meghatározására kezdtük meg az egyes osztályok tevékenységének vezetői szintű átfogó vizsgálatát és így került sor a n.,ni. és a VEI. osztályok számos — a jövőben hasznosítandó — tanulsággal szolgáló, „átvilágítására". A Magyar Országos Levéltár, mint a magyarországi levéltári rendszer központi — ennek megfelelően a törvényben rögzített feladatait messze meghaladó kompetenciákkal felruházott — intézménye a bérezésben még erőteljesebb kiemelt komplex elbírálást, pozitív diszkriminációt, kívánna a levéltárfenntartó részéről. (Ezt az éves költségvetés előzetes meghallgatásai során az Országgyűlés Kulturális Bizottsága előtt is elmondtuk.) Annál is inkább, mert a szakmai körökben méltán „zászlóshajóként" emlegetett Levéltár, még ha számos