Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.

Sunkó Attila: A Curia Militaris működésének nyomai... 11 A curia militaris intézményének továbbélése az Erdélyi Fejedelemségben

133 Az Erdélyi Fejedelemség udvari (had)szervezetének középkori eredete, valamint egy Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem uralkodása alatt keletkezett perben született forráscsoport-töredék nyújtanak némi alapot arra, hogy az igazságszolgáltatás egy speciális fóruma, a curia militaris, vagyis az udvari lovagi becsületbíróság esetleges, a Királyi Magyarországon már megismert koraújkori továbbélésének kérdését — a rendelkezésre álló igen szerény forrásanyag engedte mértékben — felvessük.

134 Ennek a forráscsoportnak kiemelkedő tagja az 1592. január 24-én a fejedelem, Báthory Zsigmond parancsára Király Albert, az udvari lovasság kapitánya, vezetésével Gyulafehérváron összeült bíróság oklevele Kerekes Balázs, a fejedelem udvari familiárisa által a moldvai Kármáni aga ellen elkövetett hatalmaskodás ügyében.

135 A fejedelem személyes bíráskodása az Erdélyi Fejedelemségben Az Erdélyi Fejedelemség kormányzatának fejlődése és ennek részeként bírósági szervezete a királyi Magyarországétól eltérően alakult.

136 Legfontosabb, „általánosan elismert és állandóan használt jogforrás"

137 -nak a XVI. században és a XVII. század első felében a Hármaskönyvet tekinthetjük, hiszen az, Magyarországtól eltérően, szentesítést nyert, — jóllehet tételeit a XVII. században sokszor eltérőleg magyarázták. A XVII. században már szerepelt a fejedelmek választási feltételeiben, hogy „a fejedelem igazságot a Hármaskönyv és az articulusok szerint szolgáltat és törvény nélkül senkit sem személyében, sem javaiban meg nem bánt." A Quadripartitum, illetve más jogforrás használata azonban nem igazolható, hiszen a XVII. század közepéig a büntetőítéletek és vádindítványok nem hivatkoztak jogforrásra, legfeljebb néha a Hármaskönyvre. Erdélyi törvényre csak ritkán és egész általánosságban, pontos megjelölés nélkül. Bár a jogszolgáltatás továbbra is a szokásjogon alapult, az Approbatae és a Compilatae Constitutiones kevés, elszórtan fellelhető végzésére, mivel 133 Ez a fejezet a hasonló címen megjelent forráskiadás — SUNKÓ ATTILA: A fejedelem személyes bíráskodása. A curia militaris intézményének nyomai az. Erdélyi Fejedelemségben. Mediavalia Transylvanica. Tom III. 1999. No. 1-2. 89-102. — elé szánt bevezető tanulmány lényegesen átdolgozott, számos ponton továbbfejlesztett változata. Az újabb források bevonása következtében akkori állításaim egy részét is módosítanom kellett. Emellett a fejezet elhagyása jelen tanulmány jónéhány összefüggését is nehezen értelmezhetővé tette volna. 134 Az erdélyi fejedelemség hadszervezetére és annak eredetére: SUNKÓ ATTILA: Az Erdélyi Fejedelemség udvari hadai a XVI. században. Levéltári Közlemények, 69. (1998). 1-2. sz. Az ítéleüevélre 112. 135 Az ügy felperese a moldvai Kármám Aga azzal vádolja Kerekes Balázst, hogy őt Péter vajda által adott védlevele dacára fogva tartotta és vagyonát is elkobozta, holott Kerekes Balázs csak az engedély nélkül az Erdélyi Fejedelemségben tartózkodók elleni eljárásra kapott felhatalmazást a fejedelemtől. SUNKÓ A.: Az Erdélyi Fejedelemség, i. m. 112. 136 A két terület jogrendszerének összehasonlítása a régebbi irodalomból: WENZEL G.: Erdélynek törvényhozása, i. m. 474-486. A kérdésre vonatkozó, legutóbb keletkezett, a szakirodalomban is felhasznált műhöz, TRÓCSÁNYI ZSOLT: Az erdélyi fejedelemség jogrendjének kialakulása című kéziratához sajnos nem sikerült hozzáférnem. TRÓCSÁNYI ZSOLT: Erdély központi kormányzata 1540-1690. Bp., 1980. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet, 6.) 99. 1. lábjegyzet. A kéziratot felhasználja: CSIZMADIA ANDOR: Az erdélyi jog fejlődése a fejedelmi korban. Kodifikációs munka a XVII. századi Erdélyben. Gazdaság és Jogtudomány, 9. (1975) 151. 20. lábjegyzet. 137 Ezt, a korszakon jóval túlnyúló hatást mutatják későbbi erdélyi kiadásai is: Kolozsvár, 1698. Csíksomlyó 1745., Kolozsvár 1762., 1815. CSIZMADIA A.: i. m. 150.