Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - MÉRLEG - Draskóczy István: A nyírbátori oklevelek kérdőjelei : rendhagyó könyvismertetés : Középkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban (1300–1525). Összegyűjtötte, átírta: Balogh István. Szerk.: Érszegi Géza. A szerkesztő munkatársa: Henzsel Ágota. Nyíregyháza, 2000. / 261–273. o.

262 Mérleg ki a kiadványból (SZSZBMOL. DL 68/ököritói Kormos család, DF 281339.), ugyanis az oly mértékig megrongálódott, hogy a szöveg olvasása jelenleg lehetetlen.

4 Az okmányokat közreadó Balogh István és Érszegi Géza arra is törekedtek, hogy felkutassák az összes szövegvariánst (átírások, másolatok), és minél hitelesebb, megbízhatóbb szövegek kerüljenek az olvasó elé. Figyelemre méltó, hogy használták a Magyar Országos Levéltár Liber regius sorozatát is, amelyben számos középkori dokumentum átírása található meg. Az eljárásnak különösen akkor nő meg a jelentősége, amikor a megyei levéltár csupán kora-újkori vagy újkori másolatot őriz. A kiadvány készítői 30 dokumentum esetében használhattak régebbi szövegeket. 16 oklevelet a Magyar Országos Levéltárban találtak meg, 14-et a Diplomatikai Fény képgyűjtemény ben található legrégibb hiteles változat alapján tudtak közreadni. Természetesen akadt olyan dokumentum, amelynek csupán a Nyíregyházán őrzött 18. századi másolata hasznosítható (103. sz.) A mű készítőinek a módszere nem méltányolható eléggé, még akkor is, ha az ehhez szükséges munkát megkönnyítették a Magyar Országos Levéltár sokoldalú nyilvántartásai. Figyelemre méltó, hogy négy esetben sikerült felkutatni a kora-újkori magyar fordításokat. (3., 19., 21., 91. sz.). A források publikálói az eddigieknél hitelesebb szöveget adnak az érdeklődőknek a kezébe. A nevek írásában híven követték forrásaikat, nem próbálták egységesíteni a névírást, ha a szöveg készítője többféleképpen jegyezte le a nevet. Mivel a levéltárban számos erősen rongált oklevélpéldány található, sokszor nehézségbe ütközött a szövegek rekonstruálása. Az okmányok közreadói több esetben pontosították a már ismert kiadások, tartalmi kivonatok néha-néha óhatatlanul előforduló téves olvasatait, dátumfeloldásait. Ha csupán a Nyíregyházán őrzött törzskönyvet fellapozzuk, már akkor is láthatjuk az eltéréseket. Az 1. sz. dokumentumot a törzskönyv az 1290-1300 közötti időszakra helyezte, a forráspublikáció az 1300 körüli megoldás mellett foglalt állást. A 14. sz. oklevél helyes dátuma 1365. szeptember 18. (és nem szeptember 11.: törzskönyv 55. sz.). Eme okmányt 1695. július 13-án (s nem 1699. július 13-án) írta át a Pozsonyi káptalan. A 64. sz. dokumentum dátumát Balogh István és Érszegi Géza 1469. január 24-ben állapította meg (míg a törzskönyvben 1468. szeptember 16-t olvashatunk: 60. sz.). Hasonlóképpen a 75. sz. oklevelet 1489. március l-jén (s nem 1488. március l-jén) adták ki, illetve 1489. április 10-én (s nem 1488. március 28-án) írta át a Budai káptalan (törzskönyv 65. sz.). A kiadások közül a Karlovszky Endre és Pettkó Béla által készített kiadványt ugyancsak lehetett néhány helyen pontosítani. így helyesbítették 1440. augusztus 3-ra az 54. sz. (Karlovszky-Pettkó 5. sz., 1440. augusztus 14.), 1440. augusztus 25-re az 55. sz. (KarlovszkyPettkó 6. sz., 1440. augusztus 28.) és 1490. december 29-re a 77. sz. (Karlovszky-Pettkó 13. sz., 1490. december 21.) alatt található oklevelek dátumát. Az 55. sz. okmányban mellesleg a századforduló szerzőinél Zsigmond király nevét olvassuk a helyes I. Ulászló helyett. A 61. sz. alatt közölt dokumentum másolatát századunk elején (Karlovszky-Pettkó 9. sz.) 17. századinak tartották, ám Balogh István és Érszegi Géza megállapítása szerint 16. századi kéz által írt szövegről van szó. Rápolti Sándor végrendeletéről van szó (1508), amelyről a 2001. szeptember 27-i nyíregyházi konferencián HENZSEL ÁGOTA igazgatóhelyettes tartott előadást. Remélhetőleg mihamarabb technikailag lehetővé válik a szöveg elolvasása.