Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.
Sunkó Attila: A Curia Militaris működésének nyomai... 23 militaris előtt az egyetlen megoldási lehetőség a párbaj lett volna. Jelenleg párbajt elrendelő becsületbírósági forrás nem ismeretes. A törvény következtében a curia militaris előtt tárgyalt ügyek száma elméletileg megnövekedhetett, hiszen ezután az addig más bíróság előtt megítélhető párbajok is ide tartoztak. A rendes törvényszékek által elrendelt párbaj betiltásában egyházjogi szempontok is szerepet játszottak, mivel a kiadott oklevelek pecsételésénél a személynök is részt vesz, aki többnyire egyházi személy, valamint az aktusnál más főpapok is jelen vannak. 113 Az 1486. évi törvény, valamint ennek 1492. évi megismétlése, 114 párbajra vonatkozó legtöbb rendelkezését a Négyeskönyv és Corpus Juris Hungarici is megőrizte. 115 A Négyeskönyv eredeti változata a curia militaris előtti párbajt továbbra is istenítéletként fogja fel, amit csak a bíróság rendelhet el, ezért a perbeli ellenfelét az úgynevezett cövek átadásával önkényesen kihívó pervesztést szenved. 116 A bíróság által elrendelt párbajt csak állítása visszavonásával kerülhette el a peres fél, ez azonban — a párbajtól való távolmaradáshoz hasonlóan — becsületvesztést vont maga után. 117 Az interpolált Négyeskönyv a párbajt, mint a kánonjoggal ellentétes, utálatos (abominabilis) jogszokást, semmilyen bíróság előtt sem tartja kívánatosnak. ! 18 Amennyiben az 1486. és az 1492. évi törvény érvényesült a Mohács utáni korszakban, úgy mind a Habsburg Ferdinánd uralta Magyarországon, mind Szapolyai államában párbajt bírósági eljárás keretében csak a curia militaris rendelhetett el. Ebből következnék, hogy minden, a király személyes bíráskodása által elrendelt párbaj egy, a curia militaris előtt zajló eljárás bizonyítási módjának tekintendő. Szapolyai János király halála éppen egy ilyen, „bírói tekintély alatt végbement régi bajvívás"-t elrendelő ítélkezés közben következett be! 119 113 „Accidit, quod in iudiciis speciális presentia regié Maiestatis semper interessé, litteras etiam sigillare debet, is verő ut plurimum spirituális esse consuevit, intererunt preterea archiepiscopi, episcopi et plures alii spirituales et idcirco non convenit, ut in sede iudicaria duellum decernatur." 1486. január 25. XVIII. Decreta Regni Hungáriáé, i. m. 277. PESTY F.: i. m. 141. BOROSY A.: i. m. 237-238. 114 PESTY R: i. m. 173. 115 Eredeti szöveg Quadripartitum, i. m. III. rész 10. cím. Corpus iuris hungarici, i. m. 1822. VIII. DEGRÉ A.: A Négyeskönyv perjogi, i. m. 156-157. 116 PESTY R: i. m. 29. DEGRÉ A.: A Négyeskönyv perjogi, i. m. 156. 117 PESTY R: i. m. 147-148. vö. DEGRÉ A.: A Négyeskönyv perjogi, i. m. 157. 118 Quadripartitum, i. m. VII. Corpus iuris hungarici, i. m. 1822. Observationes 10. A párbaj szabályait a Négyeskönyv nem tartalmazza. DEGRÉ A.: A Négyeskönyv perjogi, i. m. 156-157. liy PESTY R: i. m. 182. BOROSY A.: i. m. 238. „Postero die, qui XXI. Quintilis mensis dies fűit, quum duo milites duelo singulari dimicaturi essent, ab eoque ius et facultatem armis congrediendi poscerent: (mos enim erat in Pannónia, non palatinum, non Praetorem, non quemuis alium praeter Regem ipsum, si praesens regno sit, eam duelli causam decidere) pro tribunali sedit: quumque actione proposita, controuersiam vei compnere, vei illos inter se committere vellet, consulaet delira mente verba quidem haud satis intellecta proferre cepit et casuro similis a familiarium intimis in cubiculum deductus fűit, in quo eadem nocte e viuis excessit". Istvánffy 225.„Interim dum morbus ejus nonnihil remisisse videretur, Nobiles autem quidam inter se inimicitiam aliquam gerentes singulari duello dimicare vellent, a Regeque jus et facultatem armis congrediendi poscerent, (mos enim olim erat in Pannónia non Palatinum, non Praetorem, non quemvis alium praeter Regem, si in Regno esset, duelli causem decidere) rex volens controversiam inter illos obortam vei componere, vei illos inter se ad du[ellum committere, dum in Tribunali sédet, et actio eorum proposita, necdum tamen ab Actore in finem deducta fuisset, haec verba Hungarico idiomatae protulisse fertur: Bosszúságot tesz énnékem; ac si diceret: injuriam facis mihi, alii autem referunt exclamasse: Enimvero hoc est jus!" BETHLEN, WOLFFGANGUS: História de rehus Transsylvanicis. I-VI. Cibinium, 1782. Tom I. 322-323. Az esetet azonban nem említi Mindszenti (MINDSZENTI GÁBOR diáriuma öreg János király haláláról. Utószó: MAKKAI LÁSZLÓ. Bp., 1977.) Mátyás maga is ítélt párbajt 1477-ben. BOROSY A.: i. m. 246-247.
