Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: A remeterend vándormisszionáriusa : Vanoviczi János, az első pálos misszionárius levelei, 1642–1677 / 187–245. o.

204 Forrásközlések valójában maga is a táborban dühöngő ragálytól betegedett meg.) Nem sokkal később Brünn alatt azután a — protestáns, így a pálos szerint persze bármire kapható — svédek megmérgezték Forgách Zsigmondot, akinél azonban ez alkalommal nem volt ott a már bevált ellenméreg, és ezért a főúr alig 24 óra alatt meghalt. Vanovicziről, mint gyógyítóról nincsenek adataink, de ismerjük Vanoviczit, a beteget. A pálos szerzetes maga is mind a tapasztalatokon alapuló gyógyítást, mind pedig a csoda segítségét igénybe vette, amikor testi bajok gyötörték. Amikor 1654-ben Nagyszombatban a misszionárius lábai súlyosan megbetegedtek — amihez alighanem hozzájárultak a korábbi évek fáradhatatlan vándormissziós körútjainak gyötrelmei is —, akkor a pálos szerzetes borbéllyal kúráltatta magát: Vanoviczi arról panaszkodott Lippay György érseknek, hogy „az egyik lábomra ismeg megnyomorodván, borbél gondviseléssé alat nehezen mehetek ki csak a szobabul is."

19 Hat ével később, 1660-ban a misszionárius ismét Nagyszombatból írt, ezúttal Rottal János grófnak: az utóbbi időben „igen betegeskedni kezdtem." A gyógyulást egy csodás forrástól várta, ehhez kért segítséget a gróftól: Morvaországban, írta, „szent víz támadott, mely víznél, akik élnek véle, sok betegek gyógyulnak, én is két hét múlva, ha az Úr Isten addig éltet, oda szándékszom s oda is megyek". A misszionárius ehhez kért útiköltséget a gróftól.

20 Nemcsak a gyógyulásban, de a hittérítésben is támaszkodott Vanoviczi a csodák erejére: 1646 karácsonyán a diósgyőri várkápolnából — ahol korábban a protestánsok Vanoviczit a mise alatt le akarták döfni — az éjszaka gyönyörű ének hallatszott ki. A várbeli katonák háromszor is bementek, fáklyával körbevilágítva, de a kápolnát mindegyik alkalommal teljesen üresen találták, és az ének mégis újra és újra felcsendült. A csoda nem maradt hatás nélkül az ónodi várkapitányra, Pap Jánosra sem, aki a református vallását elhagyva, katolizált. Információk és kapcsolatok Vanoviczi János 1653 után Nagyszombatban, az esztergomi érsek székhelyén lakolt, mint a pálos rendi főiskola vezetője. Sűrűn megfordult mind Magyarország, mind pedig a birodalom oly közeli fővárosaiban, Pozsonyban és Bécsben, itt építette a kapcsolatait, fáradhatatlanul továbbította a híreket és az álhíreket. így például 1656 és 1661 között, az erdélyi-török háború idején rendszeresen beszámolt Johann Rottal gróf császári tanácsosnak II. Rákóczi György erdélyi fejedelem hadakozásairól. Amikor 1657. januárjában Rákóczi megindította a később katasztrófába torkollott hadjáratát Lengyelországba, Vanoviczi ezt csak hadicselnek gondolta, és a pálos missziók területéért, Felső-Magyarországért aggódott.

21 Később Lorántffy Zsuzsanna Nagyszombatban tartózkodó küldöttétől szerzett újabb 19 Esztergomi Prímási Levéltár Archívum saeculare Acta radicalia Classis X. N. 196. (mikrofilmen a Magyar Országos Levéltárban, 2658. sz. filmtekercs) Fol. 445. 1654. december 7., Nagyszombat Vanoviczi János levele Lippay György esztergomi érseknek. A levél hátlapján lévő rendi regeszta tévesen nevezi Vanoviczit pálos generálisnak. 20 MOL P 507 Nádasladányi Nádasdi család levéltára 11. cs. Levelezések. A.V. No. 432. Fol. 344. 1660. július 18., Nagyszombat. A csodatévő kút vize ellenére Vanoviczi még később is panaszkodott a betegségéről: „annira megbetegedtem volt, hogy csak meg nem holtam". Uo. Fol. 346. 1661. január 1. Nagyszombat. 21 A misszionáriusok attól félnek, hogy „Ő Nagysága Lengyel Ország szélén megyén és beötvén Magyarországba, az tizenhárom várost foglalja el", amelyek a lengyel királynál zálogban voltak, ezek után pedig a fejedelem a szepesi várat, Lőcse, Szeben, Bártfa, Eperjes, Kassa városokat és a környező vármegyéket is hatalmába keríti — mindezt itt Kassán „bizonyossan hirdettik" — írta meg Vanoviczi Bécsbe az érte-