Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: A remeterend vándormisszionáriusa : Vanoviczi János, az első pálos misszionárius levelei, 1642–1677 / 187–245. o.

Tóth István György: A remeterend... 205 információkat áz erdélyi helyzetről, ez a küldött persze II. Rákóczi Györgynek a török sereg felett aratott nagy győzelmeiről, az elfogott ágyúkról, a török vezírt üldöző Rákóczi fejedelemről számolt be. Amikor később mint a pálos rend kúriai prokurátora Rómában élt, onnan is továbbította a magyarországi jóakaróinak a híreket és a pletykákat: a pápaválasztás kilátásairól, az egyes bíborosok esélyeiről éppen úgy beszámolt, mint a Krétáért a törökökkel vívott kandiai háború Rómába befutó híreiről, és a pápai vagy a velencei flotta mozgásáról. Vanoviczi tudta, hogy az információ érték - amikor II. Rákóczi György erdélyi fejedelem bukásakor a Szabolcs és Szatmár vármegyék visszafoglalásához, az ottani katolikus restaurációhoz felajánlotta a misszionáriusi szolgálatait, akkor száz aranyat kért a költségeire a szepesi kamarától. Ezt a pénzt, ígérte, „sőrő (=surű) és igaz hírekkel" meg fogja hálálni.

22 A pálos szerzetes különbséget tudott tenni a egyes hírek között azok értéke szerint: azt, hogy ki az új pápa, Szelepcsényi esztergomi érsek nyilván más forrásból már hamarabb megtudta, írta Rómából, ő azonban további részletekkel is tud szolgálni. A továbbított hír kifejezte Vanoviczi szolgálatkészségét a patrónusa iránt, érték volt, és egyben ajándék. Vanoviczi Rómában mint a pálos rend általános ügyvivője serénykedett, de kiterjedt római kapcsolatrendszerét felhasználta arra is, hogy érdemeket szerezzen az esztergomi érsek, Szelepcsényi György előtt is. Az előző esztergomi érsek, Lippay György 1666. január 30-án meghalt, és I. Lipót király ugyanezen év június 15-én Szelepcsényi György addigi nyitrai püspököt nevezte ki a helyére, a pápai jóváhagyás és az érseki méltóságot jelképező pallium megküldése azonban egyre késett. Szelepcsényi ebben a számára érthető módon módfelett sürgős ügyben De Vecchiis apát, az esztergomi érsek hivatalos római ügyvivője mellett a kúriai hivatalokba bejáratos Vanoviczi szolgálatait is igénybe vette. 1667. májusában, VII. Sándor pápa halála után, mint mindenki Rómában, Vanoviczi is azt találgatta, hogy kit választanak az új pápává: „nagy frequentiával vadnak a cardinalok, igenis készölnek ehhez az electiohoz.. Közensigessen hirdetik, hogy vagy Cardinal Franciscus Barberinus, vagy Rospigliosus, vagy Famesius,... valamelikét pápává választanak". Vanoviczi már azon gondolkodott, hogy a pápaváltozás előnyös lehet Szelepcsényi megerősítése ügyének is: „vagyon reménségem, hogy az új pápától hamarib megnyerjük az Nagyságod palliumját is." A felsorolt bíborosok egyikét, „Rospigliosus cardinált pápává választották'' és Vanoviczi gyorsan képet is küldött az új pápáról. Reméli, hogy az új pápa első konzisztóriumában meglesz a pallium, írta a buzgó pálos.

23 Vanoviczi nemcsak Szelepcsényi érseki megerősítése, de bíborosi kinevezése ügyében is sürgött-forgott: „ha Nagyságod kévánnya a vöres söveget", akkor ezt ne közölje azok „maradékival", akik Lippay érseknek megüzenték, „hogy soha azt nem látja", nem lesz süléseit. MOL P 507 Nádasladányi Nádasdi család levéltára 11. cs. Levelezések. A.V. No. 432. Fol. 321. 1657. február 3., Kassa. 22 MOL P 507 Nádasladányi Nádasdi család levéltára 11. cs. Levelezések. A.V. No. 432. Fol. 332. Fol. 333. 1659. december 18., Nagyszombat. 23 Időközben három és fél hónapos késéssel, július 30-án a Collegium Germanicum Hungaricumban Vanoniczi megkapta Szelepcsényi április 19-i levelét, amelyben a palliumára egyre türelmetlenebbül várakozó érsek Vanonviczit tette felelőssé azért, hogy „én tettem volna Nagyságodnak akadált az én nyelvetkedisemmel". A pálos szerzetes felháborodottan tiltakozott, többen tanúsíthatják, hogy VII. Sándor pápánál kihallgatáson hűen tájékoztatta az egyházfőt az esztergomi érsek érsekség romlásáról. Szelepcsényi azonban a gyóntatójától azt hallotta, hogy Rómában a „páterek discommendálták" az ügyét, de ez nem ő volt, tiltakozott Vanonviczi. A magyar papság ágense, Antonio Francesco Gallo apát is forgolódott az ügyben, akárcsak Caraffa bíboros (a korábbi bécsi nuncius), aki „szép okos ratiokkal" több kardinálist megnyert. L. Vanoviczi a függelékben közölt leveleit.