Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: A remeterend vándormisszionáriusa : Vanoviczi János, az első pálos misszionárius levelei, 1642–1677 / 187–245. o.
Tóth István György: A remeterend... 191 Vanoviczi a kollégium megbecsült diákja volt, az itt működő Mária Kongregáció elnökévé is választották, és miután pappá szentelték, a kollégium magyar gyóntatójaként szolgált. Vanoviczi a doktori fokozat mellett életre szóló műveltséget kapott Rómában, a jezsuita kollégiumban a kor legjobb katolikus professzorai tanítottak, mint pl. a spanyol Jüan Lugo teológus (aki 1643-ban bíboros is lett), vagy az orientalisztika atyja, Athanasius Kircher. Vanoviczit 1639. április 9-én a lateráni bazilikában pappá szentelték, majd teológiai doktori fokozatot szerzett. A szerzetes Itáliában jól megtanult olaszul, és megismerte a római kúria bonyolult és a kívülállók számára nehezen áttekinthető világát - érthető, hogy később roppant fontos beosztásokat kapott, elöljárói visszaküldték Rómába, mint a pálos rendet a kúriában képviselő prokurátort (rendi ügyészt). Vanoviczi a csak Magyarországon tanult pálos rendtársainál sokkal felkészültebb volt, erről tanúskodnak elegáns latinsággal írt, irodalmi színvonalú jelentései éppen úgy, mint az az olasz nyelvű könyv, amelyet 1671-ben három évtizeddel a tanulmányai után Rómában adott ki. Vanoviczi missziós felhatalmazása Vanoviczi 1642. február 4-én kapott a Hitterjesztés Szent Kongregációja bíborosaitól missziós felhatalmazást, méghozzá a szokásos három vagy öt helyett mindjárt hét évre - a pálos kérését Giovanni Battista Pamphili kardinális, a későbbi X. Ince pápa terjesztette elő a Kongregációban. A pálos szerzetes minden bizonnyal azért kapott ilyen hosszú időre és igen széles körű felhatalmazást, mert Róma nem egy már kiépített misszióba küldte újabb misszionáriusként, hanem ő volt a rendje első misszionáriusa. A hittérítőt a bíborosok nem megerősítésre, hanem egy új misszió megteremtésére küldték ki, ehhez pedig idő kellett. A Szent Hivatal, az inkvizíciót irányító római hatóság a Hitterjesztés Szent Kongregációja felkérésére többféle felhatalmazást adott a misszionáriusoknak, és összevetve ezeket Vanovicziéval megállapíthatjuk, hogy az ismeretlenbe úttörőnek küldött pálos „facultasa" igen széles körű volt. A misszionárius újra felszentelhetett megszentségtelenített (értsd: protestánssá lett) katolikus templomokat, bár ez a jog egyébként csak püspököt illetett volna meg. Misézhetett a szabad ég alatt is, erre a katolikus templomok hiányában bizony gyakran nagy szükség volt. 1645-ben például Vanoviczi Ónod környékén missziózott, de a környező falvakban és mezővárosokban sehol sem engedték meg, hogy misézzen, ezért Vanoviczi elhagyatott, romos templomokban egy hordozható oltár felett mondott misét. Biztonsági okokból Vanoviczi járhatott világi ruhában, de ezzel a kiváltsággal, — mint ezt a jelentéseiben büszkén kiemelte — nem élt, hanem dacolva a veszélyekkel mindig a pálosok fehér csuháját hordta. Vanoviczi — mint rendje első hittérítője — arra is engedélyt kapott, hogy másokkal is megossza a misszionáriusi felhatalmazását, ezt később meg is tette, két társát is részesítette mindezekben a kiváltságokban. Vanoviczi missziós területeként a Kongregáció Magyarországot (azaz a királyi országrészt) és a török hódoltságot jelölte meg - a hódoltságot Vanoviczi azonban sem ekkor, sem később nem járta be, hanem csak a peremvidékét kereste fel. Vanoviczi misszionáriusi felhatalmazásával kezdődött a középkori remeterend, a pálosok missziós korszaka, ez azután — bár különböző intenzitással — egészen addig tartott, egyetemen megvédett, idézett szakdolgozatában részletesen feldolgozta a kollégium levéltárának Vanoviczire a diákra, gyóntatóra, kongregáció-elnökre vonatkozó anyagát. VÉGHSEŐ T.: i. m. 28-36.
