Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.
Sunkó Attila: A Curía Militaris működésének nyomai... 11 Miután ezeket az okleveleket bemutatták, Justh Menyhért előterjesztette panaszait testvére Boldizsár és Szluch Márton alperesek, elsősorban Justh Boldizsár ellen. Justh Boldizsár, ismeretlen indítékból, Turóc megye sedriáján az összes bíró, szolgabíró, nemesek egyeteme előtt Justh Menyhért felperes emberi tisztessége ellen (contra honorem et humanitatem) gyakrabban több ízben nyíltan és közösség előtt (palám et publice) jóllehet méltatlanul, igazságtalanul ezeket mondotta: „Te — így szólt — Justh Menyhért orgyilkosokat és árulókat tartasz ellenem és te is áruló vagy" (tu — inquit — Melchior Justh siccarios es proditores tenes ad me et solus etiam proditor es). Szluch Márton ellen pedig Justh Menyhért hasonlóképpen azt állította Thurzó Elek előtt, hogy mikor közel 10 esztendeje egy Szent György napi ünnep táján a Turóc megyei Necpálon a felperes kertjében Szluch Márton, az általa a felperes árpájából kicsépelt asztagból lopva egy zsákot megtöltött, amit a hátára akart venni. Amikor ez Justh Menyhért tudomására jutott, akkor az őt mint köztolvajt (furem publicum) elfogta és az árpával együtt Justh Menyhért saját neczpáli házába vitte és ott egy bizonyos időn át fogva tartotta. Miután Szluch Márton a fogságából kiszabadult, akkor, a fentmondott felperest nemes, megbízható férfiak előtt — igazságtalanul — árulónak nevezte. Máskor pedig, midőn Szent György elmúlt ünnepének 10. napján felperes a király ítéletlevelét, amit ebből a tisztán kinyilvánított okból Szluch Márton ellen, mivel az nem jött el, (per non veniendum) kiadott, a turóci konventhez, szóló oklevelet a saját részére kikérte. Néhány nap múltán a felperes, Justh Menyhért Szklabonya várához ment, akkor az alperes, Szluch Márton a várban tartózkodván a felperesnek az éppen ott tartózkodó nemes, tekintélyes férfiak előtt ezeket mondta: „Te, hamis és oktalan ítéletlevelekkel jössz, bárhol megtalállak levágom a fejedet!" (Tu cum falsis et iniustis litteris sententionalibus incedis ubicunque — inquit — te reperire potero caput tuum amputare volo!") 50 végül, miután néhány nap múlva Justh Menyhért felperes a királyi fenség mondott ítéletlevelével, királyi ember segítségével, a turóci konvent tanúságtételével, Gyulafalva birtokon, bizonyos nemes, megbízható emberek jelenlétében az idézést végrehajtotta volna az ítéletlevélben kifejtett okok alapján. Justh Menyhért magának zálog címén Szluch Márton javait és birtokait iktatta volna a visszaváltási idő után. Gyulafalva birtokról Sambokrékre (Turóc) akartak menni és ott a felperes javára Zabláthy György (!) ellen kiadott, szintén a turóci konventhez szóló oklevél értelmében, végrehajtást akart az oklevélben leírtak alapján a királyi ember jelenlétében, foganatosítani 51 és útját Béla birtokon akarta folytatni. Akkoriban Szluch Márton éppen ott tartózkodván, a hiteleshely kiküldöttje és más tekintélyes emberek jelenlétében ezeket a lafalva birtokban, szintén lakóhelyén, mindkettőt Turóc megyében, megidézte a király szavait nekik előadva hogy ők az oklevél bemutatásától számított 15. napra (július 31.) Thurzó Elek országbíró előtt jelenjenek meg, akinek a király távollétében, a feladatához tartozik a becsületet érintő ügyekben ítélkezni, (qui scilicet ex debito sui offficii praesertim in hac absentia vestrae serenitatis causam factum honoris concernentes adiudicandi habét facultatem) Ott pedig a fentmondott panaszos Justh Menyhért kérésére a király katonai bíróságának szokása és módja szerint válaszoljanak (ad quaerimoniam exponentis de more et consuetudine militaris curiae serenitatis). MOL P 324. 50 Ha az okmányon a hamisítás külső jelei ugyan nem voltak felfedezhetők de az ellenfél szerint hazug előadás alapján és csalárdul (falsa suggestione, tacita veritate, nequitiose) állították ki akkor ezt a szokásos módon kellett bizonyítani. Hamis oklevelek készítése ellen a sértett a hiteles hely előtt igyekezett tiltakozni és ilyen levelek kiállítását eltiltani. Hamisság vádját tanúkkal vagy okmányokkal kellett bizonyítani, ezek híján bajvívással. Sikertelen bizonyítás esetén a vádlót ellenfelének vérdíjára büntették, sikeres bizonyításkor a hamis oklevél felmutatóját fő- és jószágvesztésre ítélték, ha a hamis oklevél, pecsét készítését rábizonyították, kivégezték. HAJNIK L: i. m. 363-64. 51 Ez valószínűleg a már ismertetett hatalmaskodási, illetve becsületügyben született ítélet.
