Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.
12 Közlemények szavakat mondta: „Fájlalom, hogy Justh Menyhértnek mint árulónak, amikor ugyanő Gyulafalva birtokon a mondott hamis és csalárd ítéletlevelekkel magának akart végrehajtatni, a puskámból az oldalába egy golyót nem küldtem" (doleo inquit quod dicto Melchiori Jwsth tanquam proditori, dum idem in praefata possessione chywlaffalwa, cum dictis litteris sententionalibus falsis et dolosis pro se exequtionem peragere faciebat de pixide meo, ad latus suum unum globum non misi). Azt, hogy az előbbi szavak a Justh Boldizsár és Szluch Márton alperesek által Justh Menyhért ellen és az előbb mondott tisztessége ellen mondattak, felperes a királyi katonai kúria módján kell, hogy bizonyítsa, (more curiae regiae militaris comprobare) azaz, hogy sohasem volt áruló és most sem az, árulókat és bérgyilkosokat legkevésbé sem tartott és tart, hanem mindig becsületesen és tisztességesen élt, jóhírű és mindenki által elismert volt és most is elismert, továbbá hogy Szluch Márton tolvaj. A felperes a curia militaris módjára Thurzó Elek előtt kész volt volt a per tárgya szerint bizonyítani, miután élőszóval előadta a keresetet Szluch Márton és Justh Boldizsár alperesek ellen, Justh augusztus 7-én Thurzó Elek előtt kivárta a törvényes időt, az alperesek nem jöttek el ezért Justh Menyhért kérte, hogy a curia militaris módjára igazságot szolgáltassanak. Mivelhogy július 17-én Justh Boldizsárt és Szluch Mártont a konvent által kiadott, fentebb szó szerint befoglalt idézőlevél értelmében mint alpereseket megidézték lakóhelyükről, az oklevél bemutatásától számított 15 napon belül meg kellett volna jelenniük, ugyanekkor, július 31-én, a király áthelyezte a pert Thurzó Elek jelenléte elé, miután Justh Menyhért felperes személyesen megjelenvén kérte, hogy neki a curia militaris szokása szerint szolgáltassanak igazságot, ahol is a következő ítélet született. A felperest, Justh Menyhértet visszahelyezik korábbi becsületes és tisztességes állapotába és az igaz és megbízható nemesek testületébe (in suo pristino honore et honestu statu relinquendum, ac coetui et numero verorum et proborum nobilium honestarumque personarum aggregandum et numerandum). Justh Boldizsárt, mivel bemocskolta és befeketítette (obfuscare et denigrare) Justh Menyhértet és a nemesek és vitézlő emberek közösségéből ki akarta zárni, azért hogy ne örvendjen az igazának, hanem a „szavait sirassa, megbánja'' (lugeat et defleat) 50 nehéz márka, azaz 200 forint fejváltság megfizetésére kötelezik a Hármaskönyv vonatkozó rendelkezése szerint. 52 Szluch Mártont meghagyják a lopás gyalázatában, nehogy mások is így tegyenek, sőt elriadjanak, kizárják az igaz nemesek közül és köztolvajnak ismerik el. (a coetu et consorcio virorum nobilium et honestarum personarum relegatus et seggregatus sit et tanquam publicus fur ubique reputetur). Ez a becsületvesztés (infámia, amissio honoris) büntetésének egyetlen eddig ismert kimondása. A végrehajtásról rendelkező rész értelmében a hiteleshelyi kiküldöttek, királyi emberek menjenek el Justh Boldizsár birtokaira és becsüljék fel elsőként az ingóságait majd, ha ezek értéke nem fedezné a kirótt 200 forint váltságot, akkor az ingatlanokat is és különítsék el 52 Homágium, vérdíj, fejváltság: Főpapok, zászlósurak négyszáz, nemes kétszáz forint fizetésére kötelesek a felperesnek, elsősorban ingóságaikból, ha ez nem elegendő ingatlan vagyonukból. Az ezután fennmaradó ingó, illetve ingatlan részt a bíró és a felperes közt osztják meg. WERBŐCZY ISTVÁN: Tripartitum. A dicsőséges Magyar Királyság szokásjogának Mrmaskönyve. Latin-magyar kétnyelvű kiadás. Szerk.: GAZDA ISTVÁN. Bev.: BÓNIS GYÖRGY-CSÍKY KÁLMÁN. Ford.: CSÍKY KÁLMÁN. Bp., 1990. II. XLIII. 2-3.§ C. C. V. I—IV. Kisebb hatalmaskodás esetén egységesen száz forint, amit fele-fele arányban osztanak meg a bíró és a felperes közt, valamint a felperes keresetében előadott károkat is megtérítik csak a felperes számára. III. 3. ANGYAL PÁL-DEGRÉ ALAJOS: A XVI-XVII. századi erdélyi büntetőjog vázlata. Bp., 1943. (Angyal szemináriumi kiadványai, 49.) 35-38, 59, 93, 46-47.
