Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Kulcsár Krisztina: A bizalom dokumentumai : II. Józsefhez intézett beadványok, 1768–1773 / 95–114. o.

Kulcsár Krisztina: A bizalom dokumentumai 99 ben és Torda környékén.

18 Különösen sokan járultak elé Erdélyben a szász székekben — a beadványok többsége azonban az elnyomott, nehéz sorban élő románoktól származott. A hatalmas mennyiség miatt feltehetően zsákokba gyűjtötték a kérvényeket (Heidendorf említ egy, a kocsi ajtajának belső részén felfüggesztett zsákot). A Máramarosban (Máramaros szigeten) az udvari szolgák feladata lett volna, hogy összegyűjtsék a folyamodványokat, de a nagy tömeg miatt végül egy asztalt állítottak a császár szálláshelyének kapubejárójába. Erre bárki elhelyezhette kérvényét.

19 A beadványokat II. Józsefre jellemző precízséggel és lelkiismeretességgel iktatták, sorszámmal látták el és jegyzőkönyvbe vették fel.

20 Egy vastag fűzött kötet illetékesség szerint beosztva sorolja fel az 1773-ban tett látogatáskor átadott 16.148 darab kérvényt. Ez a szám alatta marad a Heidendorf nyomán általánosan elfogadott 19.000 darabnak, de jóval meghaladja a pusztán Erdélyre vonatkozó 13.000 esetet.

21 Külön szerepelnek a Temesvári Kamarai Adminisztrációnak átküldött (1-165), az egyes területi főhadparancsnokságokra tartozó (összesen 1398 darab) memoriálék, valamint a polgári szervek hatáskörébe vágóak. Az Erdélyi Gubernium ezek közül 13.095 beadványt kapott meg vizsgálatra. A protokollum tartalmazza a beadványozó nevét, lakóhelyét, esetenként (főként a Temesi Bánságban) a kérvény tárgyát is. A kérvények dátumok alatt, a beadvány benyújtási helye szerint következnek egymás után, néhol a szállító-közvetítő kurír nevével együtt. Bizonyos kérvényeknél a császár előre megjelölte a címzettet-megszólítottat, mint a katonai jellegű kéréseknél Moritz Lacy tábornagyot, az Udvari Haditanács elnökét, sőt ilyenkor személyes véleményét is rávezette a (külön borítékban elhelyezett) memóriáiéra. A panaszokat azonban — természetesen — nem lehetett Bécsből kivizsgálni, a helyi viszonyok ismerete nélkül döntést hozni, ez tehát a helyi (polgári, illetőleg katonai) szervekre hárult. Az ő feladatuk volt a kérvények, panaszok, sirámok körülményeinek, hátterének, jogosságának, esetleg jogtalanságának kivizsgálása. Ez az ügyintézési mód furcsa helyzetet teremtett, hiszen a munka oroszlánrészét így a helyi tisztviselőknek kellett elvégezniük, akik, esetleg éppen az őket, rokonukat, barátjukat, ismerősüket, vagy ellenségüket, haragosukat, alárendeltjüket érintő ügyekben nehezen tudtak pártoskodás nélkül véleményt nyilvánítani. Ha őket panaszolták be, akkor éppenséggel nem fűződött érdekük a panasz mielőbbi kivizsgálásához. De ha az esetleges érdekeltségtől el is tekintünk, a beadványok nem várt, hihetetlen tömege óriási munkát jelentett. II. József emberközeli, „alattvalóbarát" lépése tehát a kishivatalnokokra rótt rendkívüli nagyságú munkát. Ennek következményeként pedig vagy a kérvények elintézése lassult le, vagy a mindennapi ügymenet szenvedett csorbát. Ahogy Johann Preiss erdélyi főhadparancsnok megjegyezte, annyira tudnak haladni a kivizsgál ás18 Hofreisen 7. fol. 200v. Nagyszeben, 1773-06-28; uo. fol. 199r. Torda, 1773-06-27. 19 Hofreisen 8. fol. 261 v. Teles, 1773-07-12. és uo. fol. 259r. Marosvásárhely, 1773-07-11; THEIL, R.: i. m. 450. és SZILÁGYI ISTVÁN, Második József corregens és trónörökös Máramarosban, 1773. Maramaros, 23. (1887). 29-31. szám.; 30. szám. (1887. júl. 27.) 20 Hadiknak is ezt az iktatást írta elő 1773-ban Galíciában: HL Personalia. Hadik András iratai. 1773-VII-10. II. József Handbillet-je Hadikhoz, Lemberg, 1773. júl. 31. 21 MOL B 2 (Acta gen.) 1773/1218. Protokollum H. Mi eltúlzott számnak tartjuk, a jegyzőkönyv alapján az általunk magadott szám a bizonyítható. Vö. TEUTSCH, FRIEDRICH: Geschichte der Siebenbürger Sachsen fiir das sachsische Volk. Hermannstadt, 1907. 2. k. 158. A hibás adatot átvette Berlász Jenő (BERLÁSZ JENŐ: Az erdélyi úrbérrendezés problémái (1770-1780). Századok, 75 (1941) 236-277., 344-362., itt 262.), és mások is. JOSUPEIT-NEITZEL, ELKE: Die Reformén Josephs II. in Siebenbürgen. München, 1986 (Studia Hungarica, 33.) 42. Mindezidáig csupán Hajdú Lajos próbálta meg tisztázni a leadott kérvények számának valódi nagyságát. HAJDÚ L.: i. m. 143.