Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: Az andocsi jezsuita misszió, 1642–1684 : adatok a hódolt Dunántúl egyháztörténetéhez / 3–31. o.

4 Közlemények neti monográfiák

3 óta jelentős előrelépés nem történt." Az aránytalanság fő oka minden bizonnyal a forrásadottságokban keresendő. Veszprém, Somogy és Fejér megyék településeinek életét a határvidék állandó portyái, török-magyar csetepatéi tették igen bizonytalanná és keservessé, ilyen körülmények között kiegyensúlyozott lelkipásztorkodásról alig, kulturális életről pedig szinte egyáltalán nem lehetett szó. Fokozottan igaz ez a megállapítás a katolikus egyház hódoltsági hadállásaira. A magyar ferences kolostorok a védettebb alföldi mezővárosokban (Jászberény, Szeged, Gyöngyös, majd Kecskemét) maradtak fenn, a Dél-Magyarországon és a Duna mentén letelepedő délszláv lakosságot pedig a bosnyák ferencesek gondozták. Az egri és a váci egyházmegyék hódoltsági területén (különösen a határ közelében) világi papok működtek.

5 A dél-dunántúli katolikus híveket a bosnyák ferencesek, a kisszámú világi papság és a licenciátusok mellett a pécsi jezsuita misszionáriusok látták el.

6 Ezt a struktúrát egészítette ki az 1642-ben alapított andocsi jezsuita misszió, amely elsősorban a Balatontól délre található magyar és horvát katolikus közösségek gondozását vállalta magára, de hosszabb távon a Fejér és Tolna megyei katolikusok lelkipásztori ellátását is biztosította. A misszió történetének vizsgálata tehát pontosan annak a térségnek az egyház- és művelődéstörténeti viszonyaiba enged bepillantást, amelyről az egész hódoltság viszonylatában a legkevesebbet tudunk. Az andocsi misszió léte nem ismeretlen az egyház- és helytörténeti irodalomban,

7 sőt az első misszionárius, Horváth János két jelentése nyomtatásban is megjelent.

8 Ennek relációja). A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 29. (1984) 197-200.; UŐ: Katolikus iskolák a hódoltságban. Pázmány Péter emlékezete. Szerk.: LUKÁCS LÁSZLÓ-SZABÓ FERENC. Róma, 1987. 361-388.; UŐ: A pécsi jezsuita misszió történetéből (1612-1686). Baranya, 4. (1990/1) 143-151.; HOLOVICS FLÓRIÁN: Baranya a XVII. század elején. (Dallos Miklós pécsi püspök jegyzete 1620-ban). A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 11. (1966) 171-178.; UŐ: A moliácsi vész kihatása Pécs városára. Vigilia, 41. (1976) 519-522.; KATHONA GÉZA: A baranyai unitárizmus a XVII. sz. végén. Theológiai Szemle, 6. (1963) 341347.; UŐ: Fejezetek a török hódoltsági reformáció történetéből. Bp., 1974. (Humanizmus és reformáció, 4); SZAKÁLY FERENC: Volt-e református-unitárius hitvita 1574-ben Nagyharsányban? A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, 7. (1994) 14-31.; UŐ: Mezőváros és reformáció. Tanulmányok a korai magyar polgárosodás kérdéséhez. Bp., 1995. (Humanizmus és reformáció, 23); TAKSONYI JÓZSEF: Adatok Baranya megye és Pécs XVI-XVII. sz. történetéhez. A „Pécsi Memóriáié". Baranyai Helytörténetírás, 1972. Pécs, 1973. 129146.; VÁLASZÚTI GYÖRGY: Pécsi Disputa. Bev.: DÁN RÓBERT. S. a. r.: NÉMETH S. KATALIN. Bp., 1981. (Régi Magyar prózai Emlékek, 5). 3 FÖLDVÁRY LÁSZLÓ: Adalékok a dunamelléki ev. ref. egyházkerület történetéhez. I—II. Bp., 1898.; THÚRY ETELE: A Dunántúli Református Egyházkerület története. I. Pápa, 1908. A mű az 1674-1734 közötti időszakot tárgyaló, kéziratban maradt második kötettel együtt 1998-ban újra megjelent Pozsonyban, a Csallóközi Kiskönyvtár sorozatban. Én ezt az újabb, névmutatóval ellátott kiadást használtam. 4 A megállapítás alól kivétel: BALÁZS LÁSZLÓ: Laskai Sándor református prédikátor levelei 1640-1657. Egyháztörténet, 4. (1958) 303-340. A dél-dunántúli részek török foglalást megelőző reformációjára alapvető: ŐZE SÁNDOR: 500 magyar levél a XVI. századból. Csányi Ákos levelei Nádasdy Tamáshoz 15491562.1-E. Bp., 1996. 5 A hódoltsági katolicizmus történetéről újabb összefoglalás a legfontosabb irodalom felsorolásával: MOLNÁR ANTAL: L'Eglise catholique dans la Hongrie ottomane. (16'-17

e siécle). Fólia Theologica, 9. (1998) 163-175. 6 A pécsi jezsuiták történetéről legújabban: MOLNÁR ANTAL: Jezsuiták a hódolt Pécsett (1612-1686). Pécs a törökkorban. Szerk.: SZAKÁLY FERENC Pécs, 1999. (Tanulmányok Pécs Történetéből, 7) 171-263. 7 KAZY, FRANCISCUS: História Regni Hungáriáé. II. Ab anno seculi decimi septimi trigesimo septimo ad annum ejusdem seculi sexagesimum tertium. Tyrnaviae, 1741. 40.; H[ENNI]G [ALAJOS]: AZ andacsi Máriakápolnára vonatkozó hagyománynak érvénye. Új Magyar Sión, 15. (1884) 561 [601]-614 (itt: 603604); VELICS LÁSZLÓ: Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából. II. Bp., 1913.132-135.; PETHŐ LÉNÁRD: Az andocsi búcsújáróhely ismertetése. Andocs, 1929. 7-8.; GYENIS ANDRÁS: Régi magyar jezsuita rendházak. Rákospalota, 1941. (Isten nagyobb dicsőségére, 4) 19.; FRICSYÁ.: Katolikus iskolák, i. m. 388.