Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: Magyar revíziós törekvések és a szovjet külpolitika : adalékok a magyar-szovjet kapcsolatok történetéhez 1938–1939 fordulóján / 79–92. o.
g2 Közlemények barátságos hangnemben nyilatkozik. 9 A másik, június 26-i jelentése szerint folytatódott a magyar sajtó csehszlovák ellenes kampánya: a henleinisták győzelméről, a szlovák autonomista törekvésekről és a magyar kisebbség helyzetéről írtak. A sajtó nagy része Romániát is támadta, azt vetették a szemére, hogy nem tanult a Csehszlovákiának adott leckéből a nemzeti kisebbségek kérdésében. Plotnyikov idézte Rassay Károly parlamenti képviselő beszédét, aki kijelentette, hogy a külpolitikában nincs helye a szentimentalizmusnak, és a Szovjetunió államberendezkedésének nem szabadna befolyásolnia Magyarországot a vele való viszonyában. 10 A Szovjetunió Németországéval ellentétes érdekei nagymértékben meghatározták a Magyarországgal szemben elfoglalt álláspontját. 1934 eleje és 1938 vége között a szovjet külpolitikában egyfajta kettősség jellemezte a hozzá fűződő viszonyt. A szovjet vezetés egyrészt jól érzékelte Magyarország tengelypolitika melletti elkötelezettségét, ezért Németország potenciális szövetségeseként kezelte. Másrészt, ismerve az ország geopolitikai helyzetét, a német expanzió lehetséges áldozatai között is számon tartotta. A szovjet külpolitikát ebben a tekintetben az a törekvés határozta meg, hogy Magyarországot a Kisantanttal való megegyezésre vagy a Németországhoz fűződő szálainak lazítására bírja. Az első bécsi döntés megítélése a szovjet külpolitikában és sajtóban A müncheni egyezmény értelmében a Csehszlovákia 1/5 részét kitevő, németek által lakott Szudéta-vidéket Németországhoz csatolták. A szovjet kormány képviselőit nem hívták meg a Csehszlovákia ügyében összeülő nagyhatalmi konferenciára. A szovjet diplomácia által képviselt kollektív biztonság politikája ezzel elvesztette a realitását, hiszen a Németországgal szembeni közös érdekek nem érvényesülhettek. A szovjet politika interpretációja szerint a müncheni egyezmény parafálásakor az európai nagyhatalmak Szovjetunióéval szembeni érdekei erősödtek meg. Az egyezmény harmadik kiegészítő nyilatkozata meghatározta, hogy a csehszlovákiai lengyel és magyar kisebbség kérdését az érintett kormányoknak három hónapon belül kétoldalú tárgyalások során kell rendezni. Amennyiben ez nem sikerülne, újabb konferencia összehívására kerül sor a négy nagyhatalom részvételével. 11 Lengyelország nem kezdeményezett a szerződés függelékében előírt bilaterális tárgyalásokat, hanem október 2-án katonai erővel elfoglalta Teschen vidékét. A magyar kormány beleegyezett a tárgyalások megkezdésébe, amelyek október 9-13. között Komáromban zajlottak, de végül a két állam feloldhatatlannak látszó ellentétei miatt megszakadtak. A magyar vezetés ezt követően lépéseket tett egy multilaterális konferencia előkészítése érdekében. Négyhatalmi döntést azonban sem a német politika, sem a nyugati hatalmak nem akartak, így a két fél jegyzékváltás útján egyezett meg abban, hogy döntőbíráskodásra kérik fel a német és az olasz kormányt. 12 Ciano olasz és Ribbentrop német külügyminiszter Apxue BneiuHeü TIonumuKU Munucmepcmea HnocmpaHnux J\en POCCUÜCKOÜ (Pedepaifuu (Arhiv Vnyesnej Politiki Minyisztyersztva Inosztrannih Gyei Rosszijszkoj Fegyeracii = AVP MID RF) f. 05, op. 18, p. 142, gy. 53,1. 29-30. 10 AVP MID RFf.05, op.18, p.142, d.53,1. 32-34. 11 Az egyezmény teljes szövege : HALMOSY D.: i. m. 433-438. 12 SÍPOS P.-FÜLÖP M.: i. m. 184.
