Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.

Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában 69 szokásos és állandó koronázási hitlevélnek."

50 „A koronázási hitlevél" — olvasható a továbbiakban — „nem függ többé a rendek önkényétől. Állandó és megváltoztathatatlan, éppúgy, mint ahogy a trónörökösök törvényes kötelessége az előzetesen jóváhagyott biztosítéklevél után a szokásos esküt ünnepélyesen letenni, amely által [a trónörökös] kötelezi magát, hogy isten egyházát, a főpapokat, országbárókat, mágnásokat, nemeseket, szabad királyi városokat és minden országlakost mentességeikben, szabadságaikban, jogaikban és régi, jóváhagyott szokásaikban az előrebocsátott királyi hitlevél szerint megtartja, mindenkinek igazságot szolgáltat, betartja a néhai, legdicsőségesebb II. András király dekrétumát, kivéve a 31. cikkely már 1687-ben eltörölt záradékát. Kötelezi magát, hogy Magyarország határait nem csökkenti, azt, ami ahhoz bármilyen jogon tartozik nem idegeníti el, hanem, sokkal inkább, lehetőség szerint, kiterjeszti, és mindent megtesz, ami a közjó, az ország rendéinek becsülete, gyarapodása érdekében jogszerűen megtehető."

51 Miközben Lakits leszögezi, hogy a királynak a(z állandó) diplomára esküt kell tennie, nem azt írja, hogy azzal a diplomában foglaltak betartására kötelezi magát, hanem azt, hogy a király esküje azt jelenti: szem előtt fogja tartani kötelezettségeit.

52 Lakits az esküt — szemben Sehwartnérrel vagy Hajnóczyval — nem a királyi hatalom törvényessége szempontjából kulcsfontosságú aktusnak, hanem csak dísznek, szükséges rossznak tekintette. Továbbá leszögezte: ahogy a koronázás vagy a diploma, úgy az eskü is kései keletkezésű jogi aktus, s eredetileg ez sem tartozott a monarchiák lényegéhez, a Magyar Királyságéhoz sem. Különösen nem a lényegében a diplomában foglaltakra tett eskü. (I286-287.) Ennek tekintélyét hatásosan gyengíti Lakits az alábbiak előadásával is. A királynak többek között meg kell esküdnie II. András törvényeire is, kivéve az ellenállási záradékot. De vajon tudja-e bárki: ugyan mire is esküszik a király? Lakits leírja, hogy II. Lipót legalábbis meg szerette volna tudni, mire kötelezte magát azzal, hogy II. András törvényeire megesküdött, és felkérte a kancelláriát, informálja. A kancelláriának be kellett ismernie, hogy néhány pontot kivéve az András féle törvények nem alkalmazhatók a mai korra. Lakits úgy vélte, hogy Schwartner is hasonló helyzetbe kerülne, ha értelmeznie kellene az „in omnibus punctis et clausulis" kifejezést.

53 50 „König Leopolds I siegreiche Regierung machte auch diesem Uirfug dadurch ein Ende, daB er durch das erneuerte Recht der Erstgeburth die Thronfolge ohne Dazwischenkuiift einer Wahl festsezte, den so leicht zu miBbrauchenden, und wirklich auch sehr miBbrauchten 31ten Artikel des Andreanischen Privilégium? aus der gewöhnlichen Eidesformel wegliefi, und solchergestalt zu dem seit dieser Zeit üblichen, und nun perpetuirlichen Inaugural-Diplom den Grund legte." (1-257-258.) 51 „Das Inauguraldiplom (...) hángt nicht mehr von der Willkühr der Reichsstánde ab; Es ist immerwahrend, und unabánderlich eben so, als es gesetzmassige Pflicht für die Thronfolger ist, nach vorláufig genehmigten Assekuraüons-Diplom den gewöhnlichen Eid, auf eine feierliche Art zu schwören, wodurch er sich verpflichtet, die Kirche Gottes, die Pralaten, Reichsbaronen, Magnaten, Edelleute, Königliche freye Stádte und allé LandesEinwohner bey ihren Immunitáten, Freyheiten, Rechten, und altén bestáttigten gewohnheiten, nach vorausgeschickten königlichen Diplom zu erhalten; Allén Gerechti[g]keit Widerfahren zu lassen, des weiland durchlautigsten Königs Andreas II. Dekret jedoch mit AusschluB der bereits im Jahre 1687. aufgehobenen Klausel des 31. Artiklels, zu beobaehten. Die Gránzen des Reichs Ungarn, und was dazu mit welchem Recht immer gehöret nicht zu veráussern weder zu vermindern, sondern vielmehr nach Möglichkeit zu erweitern, und alles was zum gemeinen Wohl, zur Éhre, und Aufnahme aller Standé des ganzen Reichs gerechterweise möglich seyn wird, zu thun." (1-259-260.) 2 „Dieser enthált Verbindlichkeiten, zu welchen der König für sich betrachtet nicht verpflichtet ist." (1-240.) 53 „K. Leopold II entschlossen dem feierlich geleisteten Eid getreu zu verbleiben, forderte die ungarische Hofkanzley auf, Ihme gewissenhaft zu belehren, wozu er sich dadurch, daB er das Andreanische Dekret in omnibus punctis, et clausulis zu erfüllen eidlich versprochen hat, eigentlich verbindlich gemacht habé? Die Aufgabe war nicht leicht: und die hohe Hofstelle befand sich in der traurigen Nothwendi[g]keit offen zu