Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.
Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában 63 végrehajtó hatalmat illetően: „amilyen üdvös az, hogy a törvényhozó hatalom gyakorlásában részt vehetnek a nép képviselői, olyan kevéssé válna az állam javára hasonló részvétel a végrehajtó hatalomban. Annak kizárólag az uralkodó kezében kell lennie (...) határait (...) a kormányzati tárgyak kiterjedése szabja meg." 34 A végrehajtó hatalom azonban (ennek ellenére) nem veszélyezteti a szabadságot. Montesquieu-re hivatkozva írja: a szabadság nem abban áll, hogy meg lehet tenni, amit akarunk. Törvényekkel berendezett államban a szabadság csak abban állhat, hogy megtehetjük, amit akarnunk kell, és nem vagyunk kényszerítve olyat tenni, amit nem szabad akarnunk. A szabadság jog arra, hogy mindent negtehessünk, amit a törvények megengednek, és ha egy polgár megtehetné azt, amit a törvények tiltanak, akkor nem lenne többé szabad, mert a többiek ugyanilyen hatalommal rendelkeznének. Cicerót idézve: „ideo enim legum servi sumus, ut liberi esse possimus." (11-884.) Ugyancsak rendek nélkül gyakorolható felségjog a privilégiumok adása, a diszpenzáció, a fontos hivatalnokok a kinevezése, a rangemelés, a nevelés- és oktatásügy. Királyi felségjog a büntetőügy is, de ebben — éppoly homályosan, mint a törvényhozó hatalomban — illetékesek a rendek is. „Mint ahogy az általános törvényhozás, legalábbis szabály szerint országgyűlés tárgyát képezi, éppúgy az összegyülekezett rendek észrevételeinek előzetes bekérésével hoz a király büntető törvényeket. Hasonló módon hoz bűnnel és büntetéssel kapcsolatos intézkedéseket, állít fel büntető bíróságokat, írja elő azokat a normákat, amelyekhez azoknak a bűntett kivizsgálásakor és a büntetés kiszabásakor igazodniuk kell, pótolja a hiányosságokat és megszünteti a káros, ésszerűtlen módozatokat. Röviden: minden, ami a büntető törvénykezést illetően a törvényhozás illetékességébe tartozik, országgyűlési tanácskozás és döntés tárgya." 35 A király fennhatósága alá tartozik a rendészet (Polizey), azaz az állam és az állampolgár biztonsága fölötti őrködés. A király joga „olyan intézkedések hozása, melyek a biztonságot szolgálják, és lehetőleg elhárítják mindazt, ami egészében az állam vagy az egyes polgár számára káros lehet. A főhatalomnak e belső biztonságot illető joga az a jog, amelyet a PoUzeyrecht kifejezés jelöl. A polgári kormányzatnak azt az ágát értjük ez alatt, amelynek révén a legfelső hatalomnak megvan a jogosultsága arra, hogy intézkedéseket hozzon és rendelkezéseket bocsásson ki, amelyek révén a meglévő, a közösséget sújtó fizikai és morális rossznak gátat vethet és a jövőbeli, a belső ügyeket veszető gut sonst seyn mag an der Ausübung der gesetzgebenden Gewalt die Reprásentanten des Volks Theil nehmen zu lassen; so wenig eine solche Theilnahme an der exekutiven Gewalt zum Bestén des Staats ausfallen würde. Diefie muB blos in den Hánden des Regenten seyn (...) und ihre Grenzen sind (...) so weit ausgedehnt, als sich die Gegenstánde der Regierung erstrecken." (11-879-880.) Téves értelmezése a végrehajtó hatalomnak az, hogy „die oberste Regierungsmacht des Königs, alsó auch die vollziehende, sey íediglich auf das beschránkt, was Ihm die Reichsgesetze ausdrücklich erlauben." (11-887.) Az pedig nevetséges, hogy a végrehajtó hatalom (király és kormányszékek közötti) megosztására következtetnek egyes írók abból, hogy a király azt kormányszékeken keresztül gyakorolja. (11-888.) „So wie aber die allgemeine verbindliche Gesetzgebung überhaupt, wenigstens der Regei nach, ein Gegenstand der Reichsversammlung ist; eben so gibt der König peinliche Strafgesetze nur nach vorláufig eingeholten Gutachten der versammelten Standé: macht auf die námliche Art bleibende Einrichtungen, die auf Verbrechen und Strafen einen Bezúg habén: Ordnet peinliche Gerichte an; schreibt die Norm vor, wornach sich diese bey Untersuchung des begangenen Verbrechens, und bey der Bestimmung der Strafe zu richten haben[,] ergánzt das Mangelhafte, und schaft schádliche und unvernünftige Arten derselben ab[.] Kurz, alles was in Absicht auf die peinliche Gerichtsbarkeit in die Gesetzgebung einschlágt, gehört zur Beratschlagung und Entscheidung der Reichsversammlung." (11-925-926.)
