Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.
64 Közlemények lyeztető rosszat elhárítsa." 36 A Polizey révén joga van az egyesületek, a sajtótermékek, a könyvkereskedések és a nyomdák felügyeletére, s beavatkozhat az ügyeikbe, ha az állam, az erkölcsök, a vallás szempontjából károsnak ítéli tevékenységüket. Költői kérdésként megfogalmazva: „Hagyhatja [az uralkodó], hogy pl. titkos, fraternizáló összejövetelek és társaságok, amelyeknek céljai és eszközei ismeretlenek az állam számára, gondtalanul működjenek? Engedjen szabad teret az erkölcsöket és a vallást romboló írásoknak? Ne tiltsa be az engedélye nélkül létrejött új könyvkereskedéseket és nyomdákat, és ne szabályozza azokat úgy, hogy azok hasznosak és semmiképpen ne károsak legyenek a közjóra?" 37 Aprólékos áttekintés olvasható a továbbiakban a magyar hadszervezetről, az adókról, a királyi kincstárról. Külön könyv (V.) foglalkozik a királyi regálejövedelmekkel (bánya, vám, só, pénzverés, posta stb.), egyéb felségjogokkal (egyetemalapítás, városi kiváltságok adása, monopóliumok stb.) s a felségjogok néhány vitatott esetével. Legitimáció vagy szimbólumok Vajon mi legitimálja a király uralmát, aki felségjogait szinte kontroll nélkül gyakorolja, és magát könnyedén a törvények fölé emelheti? Aktuálisan a pragmatica sanctio, melynek értelmében Magyarország a Habsburgok örökös tartománya, az elválaszthatatlan egységet alkotó osztrák monarchia a része: „a Magyar Királyságban a trónöröklés rendje megfelel a többi német örökös tartományban bevett öröklési rendnek. A trónképes herceg, akit az öröklési rend kormányra juttat, a szerződések és országos törvények révén őt megillető jog alapján abban a pillanatban kormányra lép, amint az uralkodó király meghal. Nem lehet tehát itt szó interregnumról, szabad, vagy feltételekhez kötött választásról, és a nemzet hatalmában sem áll minden érintett meghatározott, kifejezett és szabad elhatározása nélkül a bevett trónöröklési renden bármit is változtatni, ahogy az uralkodóháznak sem, hogy egyoldalúan, a nemzet beleegyezése nélkül kiterjessze vagy szűkítse azt." 38 „solche Einrichtungen zu treffen, wodurch Sicherheit erhalten, und alles dasjenige möglichst abgewendet wird, was dem Staat im Ganzén, oder einzelnen Bürgern nachtheilig werden kann. Nun diefies Recht der obersten Gewalt in sofern hiebey blos auf die innere Sicherheit Rücksicht genommen wird, ist es, welches unter dem Namen Polizeyrecht begriffen wird. Man versteht alsó hierunter denjenigen Zweig der bürgerlichen Regierung, vermög dessen der höchsten Gewalt die BefugniB zukömmt, allé Einrichtungen zu veranstalten, und Verordnungen zu erlassen, wodurch gegenwartigen gemeinschandlichen phisischen und moralischen Uibeln Einhalt gethan, künftige für das gemeine Wesen im Innern zu befürchtende abgewendet." (11-935.) „Soll er (az uralkodó — P. J.) z.B. geheimen verbrüderten Zusammenkünften und Gesellschaften, derén Zweck und die Mittel zum Zweck dem Staat ein GeheimniC seyn soll, sorglos ihr Wesen treiben lassen? Sitten und Relígion verderbende Schriften freyen Umlauf gestatten? Ohne seiner Einwilligung die Errichtung neuer Buchhandlungen und Druckereien nicht verbiefhen, nicht so regulieren dürfen, daB selbe dem Staatswohl nützlich, keineswegs aber schadlich werden mögen?" (11-945.) „die Ordnung der Thronfolge in dem Königreich Ungarn richtet sich nach der in den übrigen deutschen Erblándern beliebten Successions Ordnung, und der Thronfahige Prinz, welchen diese nun zur Regierung beruft, tritt selbe vermög des ihm durch Vertragé, und Reichsgesetze zugesicherten eigenthümlichen Rechts in dem Augenblik an, als der regierende König mit Tode abgeht. Hier ist alsó kein Zwischenreich, keine weder freie, noch bedingte Wahl denkbar, und steht auch in der Macht der Nation nicht, der auf immer festgesezten Ordnung der Thronfolge ohne, bestimmte, ausdrükliche, und freywillige Einwilligung aller dabey interessirten, was zu andern eben so wenig, als dem regierenden Hause zugestanden werden darf, selbe einseitig, und ohne Beystimmung der Nation zu erweitern oder zu beschranken." (1-40.)
