Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.
62 Közlemények nyodalmas érvelést tekinthetjük annak, ami: szőrszálhasogatásnak. Lakits semmiképpen nem óhajtotta elismerni, hogy az idézett törvénycikk egyenjogúsítja a rendeket és a királyt, és hogy a törvényhozó hatalmat megosztottnak ismeri el a két fél között. Ezért különbséget tett a törvényhozó hatalom és a törvényhozó hatalom gyakorlásának fogalma között, s megengedve a rendi közreműködést az utóbbiban (a törvényhozó hatalom gyakorlásában), tarthatónak vélte azt, hogy a törvényhozó hatalom (felségjoga) nincs megosztva a király és a rendiség között. Ha az országgyűlés szerepe a törvényhozásban csak annyi, hogy törvényhozói jogait a király csak országgyűlésen gyakorolhatja, akkor nem kétséges, hogy a rendi országgyűlés és a rendek csak mellékszereplők. A fenti, redukált értelemben sem együttműködnie a királynak a rendekkel, ha nem törvényhozói, hanem más felségjogairól van szó: „Nincs szüksége a rendek beleegyezésére olyan intézkedésekhez és rendelkezésekhez, amelyeket nem törvényhozó hatalma, hanem más, őt megillető felségjog alapján hoz, amelyet országgyűlésen kívül is, belátása szerint gyakorolhat. Ezt a király kizárólagos jogának is nevezik." 32 (A munka 4. és 5. könyve a király egyéb felségjogairól, illetve a királyt az azok alapján megillető jövedelmekről szól.) Az egyik legfőbb felségjog a legfőbb felügyeleti jog (höchste, oberste, oberherrliche Aufsicht). Ez azt jelenti, hogy a királynak joga van tudni mindarról, ami az országban történik és eszközei is vannak (kell, hogy legyenek) ahhoz, hogy megtudhassa. E jog hatálya alá tartoznak a magánszemélyek és a magántársaságok éppúgy, mint a hivatalnokok, a kiváltságos közösségek, a kerületek, a megyék stb. ügyei, s nincs olyan törvény, amely megengedné a rendek beleszólását: „Ha (...) a király az elharapózó visszaéléseket, a nép jogellenes elnyomását kiküldött bizottságokkal kivizsgáltatja és megszünteti, ha megfelelő intézkedéseket tesz a vallás, az erkölcsök, a művészetek és a tudományok tisztasága érdekében, ha elhárítja a közjó előtt álló akadályokat, s ilyen és más hasonló intézkedéseket az ország törvényeinek megfelelően hoz, akkor természetesen a megvalósításhoz szükséges parancsokat is kiadhatja, anélkül hogy a rendek beleegyezésére lenne szüksége. Magába az alkotmányba való beavatkozás lenne, ha ott is korlátozni akarnák a kormányzásban, ahol az alaptörvények hallgatnak." 33 A magánszférába is mélyen belenyúló felségjogok indoka: az így szerzett információk teszik lehetővé, hogy a kormányzati ügyeket illetően előnyös intézkedéseket lehessen tenni. (11-803.) Hasonlóan fontos felségjog a végrehajtó hatalom is. Míg a törvényhozásban — olvassuk —jó az, hogy a „nép képviselői" részt vesznek benne, ugyanez hátrányos lenne a Konstitutionswidrige Theilung der Gesetzgebenden Gewalt, oder eine andere Gemeinschaft als jené, die sichbey der Ausübung derselben aussert, anzunehmen." (11-813-814.) „Auch hat er (...) die Einwilligung der Standé in jenen Anstalten und Verordnungen nicht nöthig, die er nicht vermög der Legislativen Gewalt, sondern vermög eines anderen Ihm zustehenden Hocheitsrecht verfugt, welches er auch ausser dem Reichstag nach eigenem Guthefinden ausüben kann, und die man gewöhnlich Reservatrechte des Königs nennt." (11-834.) „Wenn (...) der König hie und da eingerissene MiBbráuche oder angemaBte Bedrückungen des Volks durch verordnete Kommissionen untersuchen láBt, und abstellt: wenn Er zweckmassige Anstalten trift, um Reinheit der Religion, der Sitten, der Künste und Wissenschaften zu befördern, wenn er HinderniBe, die dem allgemeinen Wohl entgegen sind, wegraumt, dieBe und mehrere andere áhnliche Vorkehrungen auf eine den Landesgesetzen gemáBe Weise macht, so kann er allerdings die nöthigen Befehle dazu ertheilen, ohne, daB es dabey einer Einwilligung der Standé bedarf. Es würde ein Eingriff in die Staatsverfassung selbst seyn, wenn man Ihn in der Reichsregierung auch da beschranken wollte, wo die Grundgesetze schweigen." (11-802-803.)
